Hogyan mondjam el a szüleimnek?

Én sem mondtam el soha.

Mindentől tiltottak, folyamatosan szobafogságban voltam, csak logással tudtam a barátommal lenni es hazudva hogy suliban voltam, 2 évig voltunk egyutt mert elköltöztek a szüleivel messze, szoval 14 eves koromtol 16-ig, a barátom 2 évvel volt idősebb, nagyon fajt hogy el kell bucsuznunk, amit kesobb tudtam meg, a barátom költözes elott szemelyesen beszelt a szuleimmel hogy elvihet e magával, joformán megkerte a kezem a tőlük es nem engedték.

A páromnal elbucsuztunk, letörölte a könnyeim biztatott hogy majd találok mást, ő meg öngyilkos lett de korházban felépult. És elköltözött és vége.

Évek mulva találkoztunk véletlen, egymással szemben mindketten lassan mentünk egymas felé, a meglepetes, a döbbenet, hogy ujra latjuk egymást, felkapott, vitt magàval es mondta hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek, de ment tovább az élet aztán egymástol messze elválasztva.

Ahogy ebbol ugy az egész kapcsolatbol a szülők az égvilagon SEMMIT nem értettek, szerintuk a tini lányuknak csak viszket es a pasik kihasználnák csak, a suliba is egy ideig kocsival jöttek ertem nehogy barhova is mehessek. Tanulni otthon lenni ez a dolgom tizenevesen alapon.

Én sírvafakadtam a 6-os válaszoló történetén.

Nem szükséges még elmondani, elég friss. Majd ha komolyabbra fordul.