Mikor és hogyan mondjam el a szüleimnek, hogy egyetemet és szakot váltok?

Mondjuk nöj fel? A te életed, attol mert ö nyávog, ne hagyd magad.

Aki azt tanacsolta, hogy nolj fel, te eleted stb. Elkepzelhetoleg sosem jart egyetemre. A korod ellenere nem vagy fuggetlen felnott es sajnos rajuk vagy utalva, fizetniuk kell a koltsegeket, azt tanacsolom, ne dobd egyszeruen a kepukbe a tenyt, hanem ulj le, mint egy felnott es mondd el, hogy nem azert hagyod ott mert gyerekes vagy es gyenge hanem pont azert mert celtudatos vagy es olyan szakmat szeretnel ami a jovoben boldogga tesz.

Ugyanígy éreztem szakváltás előtt. Végül önállóan szakot váltottam, csak nyáron szóltam hogy azt a gyalázatot ott hagytam, kiábrándító volt, soha nem akarok azzal foglalkozni, és végre azt fogok tanulni, ami ENGEM érdekel. Nem tudtak mit mondani rá, mert kész tények elé voltak állítva. Nekik még most is csalódás, de én még mindig annak örülök, hogy magamra hallgattam. Sok dologra mondták, hogy megbánod még, meg megköszönöd még ezt meg azt, és nem! Minden döntésem jobb volt, mint mikor bele akartak avatkozni. Végül munka mellett csináltam meg azt az államvizsgát amire igazán vágytam, azt már én fizettem stb, végképp semmi beleszólásuk nem volt. Azt csináld, ami téged érdekel, egy életed van, úgy éld, azt tanuld, amit bírsz és érdekel! Én támogatom a szándékodat, anyukád pedig ne a saját illúzióiban éljen, hanem érezze át, hogy milyen az, mikor egy ilyen fontos döntést hozol, hogy valami mást kell csinálnod, mert ennek így nincs jövője, főleg nem, ha csak az ő kedvéért teszed. Hajrá!