Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy otthagyom az egyetemet, és elmegyek szakmát tanulni?

Szia, szerintem legjobb dolog az őszinteség, mond el, hogy felnőtt ember vagy és úgy döntöttél, hogy mást szeretnél csinálni. Mond el ugyanezt, hogy nem szereted az egyetemet, nem neked való, úgy érzed, hogy más területen jobban tudnál boldogulni, ez a te életed, te dönthetsz róla, mások legfeljebb csak tanácsot adhatnak. Nem anyukád és nem is a testvéred fog abban a szakmában dolgozni, amit választottál magadnak, te sem szabod meg nekik, hogy mit csináljanak, hol dolgozzanak.

Arról nem beszélve, hogy ma már dunát lehet rekeszteni a munkanélküli egyetemistákkal, annyian vannak, akik csak "unalomból" végigcsinálták, vagy szülői unszolásra.

Eddig hány évet végeztél el belőle, és mennyi lenne még hátra az egyetemen? Milyen egyetem, ha elvégeznéd, milyen "szakmád" lenne?

Ez a felépítményi szak, amit nálunk kőművesnek hívnak, vagy közelebbről mit takar?

A 3,5 év bizony még nagyon hosszú, és mivel ehhez képest viszonylag az elején jársz az egyetemnek , én is azt mondom, hogy most még lehet értelme váltani.

Igen, meg kell nekik mondani, és lehetőleg minél előbb elkezdeni azt, amit csinálni szeretnél.

Persze azt is vedd számításba, hogy odakint (ahol élsz) mennyire keresett az egészségügyi végzettséggel rendelkező munkaerő, egyáltalán el fogsz-e tudni benne helyezkedni.

Azt mondom kezdd azzal, hogy: tételezzük fel, hogy ...

És beszéljük már át: hogy a hosszútávú megélhetés, az elhelyezkedés, a jövedelem stb. vajon hogyan alakul egyik szakmával, és hogyan a másikkal.

Ha most mindezt feltételes módban vezeted elő, egyrészt látni fogod hogyan reagálnak rá, másrészt onnét már csak egy lépés, hogy közöld velük az elhatározásodat.

Nálatok is vannak ám, szakmai elnevezések! :)))

(Ne csodálkozz, ha nálunk azt olvasod hogy "higiéniai szakelőadó" munkakört pályázol, és a végén a kezedbe nyomják a söprűt-lapátot, hogy kezdheted a takarítást!) :)))

Én is elmentem egyetemről szakmázni, nem nézték jó szemmel. Én elmondtam őszintén, először apámnak, hogy úgy érzem, nem fogom tudni megcsinálni az államilag támogatott évek alatt, és nekem nehéz, illetve sok dolog nem tetszett. Inkább elmegyek szakmázni, az biztos sikerül, és hamarabb is végzek. + tesóm is úgy járt, hogy nem tudta befejezni, fizetni meg nem tudta a továbbiakban. Először támogatott engem, azt mondta hogy így tényleg jobb egy biztosabb szakma. Később megváltozott a véleménye, és ő is leszidott sokszor, illetve beszólt...

Utána anyámmal is beszéltem, ő először nem tudta felfogni, hogy végleg ott hagynám, és nem csak az 1 éves szünetet kérném. Végül sok lecseszés után belenyugodtak, de látom rajtuk, hogy nem örülnek. Még annak sem örülnek, amikor mondtam, hogy színtiszta 5ös tanuló vagyok itt.

Végülis az én életem, és nem bántam meg hogy ott hagytam. Én őszinte voltam velük. Javaslom neked is a teljes őszinteséget, majd megbékélnek. Ha pedig nem, akkor is a te életed, te látod hogy jó neked.