Szembesítsem anyukámat a kegyetlenségével?

Szerintem talán nem évül el a kiskori szexuális bántalmazás és a segítségnyújtás elmulasztása anyukád részéről, ha utánajárnátok és fel lehetne jelenteni, fel kéne jelenteni. Abból megértené, mi bajotok van vele.

Enélkül meg minden alkalommal, amikor jajveszékel, elmondanám neki, hogy az, hogy nem védett meg titeket és kitett ilyesminek.

Még a szomszédoknak is elmondanám, vagy akiknek panaszkodik.

34: Ez sajnos nincs így.

Én eddig kb. 50 saját állításon voltam 20 év alatt és egy tapodtat nem változtatott az életemen. 2 témában rosszabb lett az állítás után (egészségi dolgok), különben semmi.

"Szerintem talán nem évül el a kiskori szexuális bántalmazás és a segítségnyújtás elmulasztása anyukád részéről, ha utánajárnátok és fel lehetne jelenteni, fel kéne jelenteni. " Több probléma is van ezzel. Minél több idő telt el, annál kevésbé bizonyítható az erőszak. Az anyát nem fogják elítélni, nem is tehetik, hisz nem ő követte el, és sajnos nem bizonyítható hogy tudott róla. Vagy ha bizonyítható is, mondhatja hogy félelemből nem cselekedett . Ez van sajnos. A "csendes tettestársakat nem szokták felelősségre vonni, sőt inkább az egykori áldozatokat hurcolják meg. Nézzetek csak szét a beszélj róla oldalon, mi lett azokkal akik még akkor feljelentést tettek... Egy eset nagyon megmaradt. Azt mondták a feljelentő anyukának, meg a gyereknek hogy "minden apa meg szokta ölelni lányát" és ezzel le volt tudva az ügy.

Amit az ember tehet, hogy ő maga tudatosan készül., számbaveszi a bántalmazás lehetőségét ha oda jutott hogy van saját gyermeke. És ő maga nem hazugozza le a gyereket, nem fordul el tőle. hanem orvoshoz viszi, megpróbálkozik a feljelentéssel, és remélhetőleg le is tudja csukatni azt a korcsot - bizonyítékokkal a kezében. Mert manapság sajnos úgy állunk hogy a törvény csak látszólag áll az áldozatok mellett. Gyakorlatilag nem.