Szembesítsem anyukámat a kegyetlenségével?

Már az, hogy beszélsz róla egy anoním oldalon, vagy egyszerűen leírod egy füzetbe, amit a fiókba teszel, sokat segít feldolgozni. Amíg nem tudsz erről beszélni, nem leszel túl rajta. Természetesen nem minden ismerőssel kell erről beszélgetni, de meg fogsz döbbenni, amikor a legközelebbi barátaidnak megemlíted a dolgot, hogy szinte mindenkinek van ilyen története, csak jó esetben nem ennyire durva szinten.

Azért, hogy le tudd magadban zárni a dolgot, mindneképpen anyukáddal is meg kell a történteket beszélni, de biztos lehetsz benne, hogy mindent tagadni fog. Érdemes volna a másik tesóddal együtt menni, támogatni tudnátok egymást.

A családdal meg egyszerűen közöljétek, hogy nem véletlenül menekültetek el otthonról.

20 év hosszú idő, és nagyon változott a világ azóta.

Én most vagyok 21, emlékszem, gyerekkoromban nagyon viszolyogtam a keresztapámtól, állandóan kétértelmű megjegyzéseket tett, hozzám ért. Hallották és látták mások is, de akkor ezen nem akadt fenn senki. Ma ezt már egyértelműen szexuális zaklatásnak tartjuk, akkor még sajnos nem (pár éve unokanővérem elejtett félmondatából tudtam meg, hogy hasonló emlékei vannak neki is).

Sajnos ez is benne lehet abban, hogy a 70 éves anyukád nem érti, mi a gond azzal, hogy a pasi "kedves" volt hozzátok.

Állj elé és mondd el: molesztált, vert a párja és ti magatokra maradtatok gyerekként ezzel a szörnyű bajjal.

Ez neked könnyítés lesz - neki meg egy lehetőség, hogy MEGBÁNJA A BŰNÉT - a régiek ezt tudták, milyen fontos.

Ő is rá fog jönni.

Így mindenkinek egy kicsit könnyebb lesz elviselni a múltat - bár a halott középső gyereket nem hozza vissza.