Szembesítsem anyukámat a kegyetlenségével?

Igen is tessèk a kèpèbe mondani!

Emlèkszik ő,csak jàtsza a hülyèt,hogy semmit nem tud,semmire nem emlèkszik.

Apàmmnak is be lett olvasva a múltja,de termèszetesen nem tetszett neki.

Emlèkezett rà ès tudom,hogy szègyellte magàt csak nem mutatta ki.

Mit mutatott ki? Sèrtődöttsèget,mèg neki àllt feljebb.

Ne mondja azt senki,hogy a múlttal nem kell foglalkozni.

De bizony kell,mert ha akkor ott a szülő megtette azt amit vagy leszarta a gyereket,nem hitt neki,akkor vàllalja a felelőssèget x èv utàn is.

#9-10#

Igazad van!

Ha mèg êl,igen minimum egy tasli,de a tökeibe is jól belerúgni az ilyen ,aki gyereket molesztàl.

De levàgnàm a farkàt az ilyennek ês a szàjàba tömnèm,hogy èrezze a törődèst!

Teljes mértékben egyetértek a 11essel.

Az említett könyvben /Mérgező szülők/ kimondottan a gyógyulási folyamat egyik kikerülhetetlen állomásaként van megjelölve a szembesítés, sőt, felkészíti a gyógyulásra vágyót arra, hogy is fogjon neki, mire számítson, mire mit reagáljon. Kérdező vedd meg, vagy húzd le a netről, olvasd el az incesztus szülőt pl.

Mit szeretnél elérni?

Arra kicsi az esélyed, vagyis inkább semmi, hogy anyád (nem tudok ilyen embert anyukának írni, szerintem neked sem kellene) magába néz és belátja mit tett veletek. Főleg, hogy még neki áll feljebb, ami szerintem felháborító és gusztustalan.

Az ilyen dajkamesékben sem tudok hinni, hogy az érintett szülők nem látnak semmit a történésekből -megvetem mindet, mert igenis látják és jóváhagyják.

Kérdező, ha csak annyit érsz el vele, hogy valamelyest megnyugszik a lelked, már megérte. Tedd meg, mielőtt meghal és neked már sosem lesz alkalmad arra, hogy törlessz neki mindazért a szenvedésért, amit az ő hibájából àt kellett élnetek. Meg fogod bánni, ha nem rendezed ezt magadban.

A veled/veletek történt dolgokat nehéz feldolgozni, valószínű, hogy neked sem sikerült még. Ha úgy érzed segítene, ha anyád képébe vágod, akkor igen, tedd meg. Aztán vagy próbálj neki megbocsátani, vagy vágd rá az ajtót, és soha többé vissza se nézz. Mindkettő érthető.

Egy nő sem hülye annyira, hogy ne vegye észre, ha olyan történik a családban, mint ami nálatok megtörtént. Tudhatta ő is, csak magának is letagadta, mert nem akart a pasastól megválni, és egyedül maradni a gyerekekkel. Az ilyen az én szememben nem lenne megbocsátható, de mindenképpen elmondanám neki, hogy ez az egész milyen súlyos dolog volt, hogy mit éreztem akkor, és most, hogy milyen embernek tartom ezért őt. Aztán vagy megértené, vagy nem.

Veszíteni valód már nincsen ennek kapcsán.

Párom hasonló helyzetben volt, annyi különbséggel hogy őket a saját apjuk bántotta és az édesanyjuk is inkább csak nevelte és nem szeretettel nevelte őket.

A két idősebb tesója közül az egyik az anyjával, másik az apjával nem beszélt évtizedek óta mert nem tudnak megbocsájtani.

Párom meg azt mondja, hogy ami volt elmúlt.Nem a legjobb szülők voltak de felnevelték őket és mindegyikük lehetőségeihez képest a legjobb szülő próbált lenni, ennyire ment nekik.Mindegyiküket szereti és látogatja is őket.Ő csak úgy simán megbocsátott, mert saját magáról is tudja hogy követ el hibákat amiket esetleg később már nem fog tudni helyre tenni.

Engedd el és ne mérgezd magad tovább a haraggal.

Mocskos féreg, akinek a kanja előrébb való volt, mint a gyerekei. Tette a hülyét, feláldozta a gyerekeit egy hímétt.

Most meg van pofája reklamálni a törődést.

Azt tudod nyílván, hogy amit veletek tettek az bűncselekmény.

Elmondanám neki a tesómmal együtt, hogy bűnözők voltak és a mai napig az, mert tagad.

Soha többé rá nem nyitnám az ajtót egy ilyen állatra.

A féreg kanját feljelenteném, csak nem tudom egy ilyen súlyos bűncselekmény elévülhet-e?