Szembesítsem anyukámat a kegyetlenségével?

Félreértés ne essék: Nem akarom védeni az anyát, főleg hogy engem is molesztálta a nevelőapám hat éves koromtól, de anyám semmit sem tett, hazugnak nevezett, DE: az ilyen anyák nem feltétlenül a pasasukat védik. Egyszerűen képtelenek kezelni a helyzetet, ezért úgy tesznek mintha nem létezne. Szánalmas, siralmas, undorítóan gyenge emberi korcsok. Ugyanakkor lehet az a háttérben, int ami az én anyámnál volt. Őt magát is molesztálták amikor kicsi volt. És amikor én kerültem bajba, képtelen volt bármit is tenni, ezért még maga előtt is tagadta a valóságot. Aminek én fizettem meg az árát, fizetem a mai napig. Önértékelési gondokkal, önpusztításra való hajlammal, és egyedülléttel, mert undorodom a férfiaktól.

DE miután egy veszekedés alkalmával a szemébe vágtam mindent, ő meg kiborult és elmondta ő maga mit élt át, könnyebb lett a lelkem. Mert már nem a szörnyet kellet a saját anyámban is látnom, hanem az egykori, máig tehetetlen áldozatot. Az biztos hogy nekem nem lesz gyerekem soha, még mesterséges megtermékenyítéssel sem, mert biztos vagyok benne hogy én sem tudnák vigyázni rá, én sem lennék képes megvédeni, ahogy anyám sem tudott engem. Egy gyerek sem érdemi hogy olyan anyja legyen mint ami én lennék...

Ez egy piszok nehéz helyzet.

Te hogy érzed? Jobb lenne a lelkednek, ha leültetnéd anyádat és elmondanál neki mindent? Meghallgatna?

Mert ha úgy gondolod, hogy segítene és kevésbé fájna a lelked, akkor tedd meg. De ha csak rosszabbul éreznéd magad, mert esetleg olyan hatással van rád, hogy még neked lenne lelkiismeret furdalásod, hogy felzaklattad, akkor még inkább kitolsz magaddal.

Gondolom a testvéred halálához is köze van a múltatoknak.

Voltál pszichológusnál? Érdemes lenne ilyen helyzetben szakszerű segítséget kérned, mert ezzel a teherrel egyedül nehéz lehet megbirkózni.

Fura helyzetben vagy, de hidd el - én is, aki tanácsot (választ) akar adni a kérdésedre.

Először rólad: Úgy látom, furdal a lelkiismeret, hogy anyádat egyedül hagytad (a testvéreiddel együtt otthagytátok).

Anyukád: ő - bizonyára - hálátlan gyerekeknek tart titeket, mert elhagytátok és évek óta ajtót sem nyittok rá. Titeket a nevelőapátok részéről sérelem ért, amit anyátok elbagatellizált, ahelyett, hogy fellépett volna az érdeketekben. Lehet, hogy kerülte a konfliktust, talán nem akarta elveszíteni a férfit, akit - bizonyára - szeretett.

A magam részéről: bármit írok tanácsként (olvasva az előttem levők válaszait) lesznek, akik lepontoznak. Sebaj, nem lehet, hogy mindenki mindenben egyet értsen velem. Szerintem beszéld meg a testvéreddel, hogy meglátogatjátok anyátokat. Akár tudtára is adhatjátok a szándékotokat. Ha ez telefonon történik, hallhatjátok a reakcióját: a meglepetéstől először szóhoz sem jut, esetleg kategorikusan elutasítja a találkozást (jó, ha kihangosítjátok a telefont, hogy mindketten halljátok a reakcióját). Ha beszélgetés közben nem dőlne el az utatok hozzá, mert ő bizonytalannak tűnik, búcsúzzatok el illedelmesen és mondjátok, hogy máskor még felhívjátok. Nézetem szerint ez nem megalázkodás a részetekről, hanem a győzelemhez vezető út (lehet, hogy a győzelem szó nem is megfelelő). Ha nem akar fogadni, akkor mondjátok, hogy sajnáljátok, de ő akarta így. Lezárult az ügy. Viszont, ha fogad (na, itt kezdődik a lelki tusa!), akkor udvariasan közelítsetek hozzá. A találkozás sem neki, sem nektek nem lesz rózsaszínű világ! Érdeklődjetek a hogyléte felől, majd térjetek a tárgyra, amiért jöttetek. Ha szabad ezt megtennem, arra kérlek, hogy semmi, de semmi esetre se boruljatok ki, ne emeljétek fel a hangotokat, ne olyan hangnemben szóljatok hozzá, hogy azt érezze (talán úgyis azt fogja érezni!), hogy ti Pilátusként akartok fölötte pálcát törni, ő pedig a vádlottak padján ül. Állítom, hogy mihelyt mindkét fél már csak emelt hangon tud beszélni, akkor a dolgok nem sülnek ki jól. Ha ő tenne szemrehányást, akkor ti nyugodt hangon (nem lesz könnyű, de felnőttek vagytok - uralkodjatok magatokon!) válaszoljatok neki. Gondoljatok arra, hogy ő egy szál maga van a nagyvilágban. Nem tudom, vannak-e a közelében rokonai. Idős korára segítségre lesz szüksége...Hidd el, hogy az, akinek oldalán áll az igazság, akkor is győzni tud, ha engedékenyebb lesz! Sok szerencsét!