Szembesítsem anyukámat a kegyetlenségével?
Idős már, hetven elmúlt. Amikor én és a két nővérem kicsik voltunk (tíz alatt) elváltak a szüleink. 5 év múlva jött a nevelőapánk, aki elkezdett mindannyiunkat bántani. Verni is, és “úgy” is. Amikor szóltunk anyunak, azt mondta nem hiszi el, de különben is mi vagyunk a hibásak, minek járunk kihívó ruhákban. 11-13-15 évesek voltunk ekkor...
Eltelt 20 év, mindhárman amilyen hamar lehetett elköltöztünk. Ma már csak ketten vagyunk, a középső testvérünk öngyilkos lett. Anyánk a mai napig jajveszékel a családban, hogy mi milyen szemetek vagyunk, sosem nyitjuk rá az ajtót, a temetés óta nem látott minket, és nem érti, el tudjátok ezt hinni, NEM ÉRTI, hogy nekünk mi bajunk van. Lassan, de biztosan érik bennem a vágy, hogy elmondjam neki, hadd értse meg.
Valaki szembesítette már az anyját így? Elért vele bármit?
Olvasd el Susan Forwardtól a Mérgező szülőket! Abban igen sok szó esik ilyen helyzetekről.
Sajnos nem tudlak biztatni semmivel. Egy tipikus szülői reakció a tagadás. Letagadnak mindent, ami rosszat elkövettek ellened. Ha már gyerekkorodban is ezt csinálta, akkor az mostanra sem fog sajnos változni. Számomra teljesen érthetetlen ez a fajta viselkedés, de attól még sajnos nagyon is létező. Az én anyám is ezt csinálja, apám sokszor megvert gyerekkoromban, de anyám letagadja, ill. max annyit hajlandó elismerni, hogy egyszer-kétszer megtörtént. Pedig ez rohadtul nem így van, nagyon sokszor megesett. Sajnálom, hogy át kellett élned azokat a dolgokat, borzasztó lehetett. (Nekem a nemi erőszak szerencsére kimaradt, szerintem kinyírtam volna magam, ha megtörténik.) + Ezt az oldalt ajánlom még neked, ha esetleg nem ismered: beszeljrola.hu
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!