20 évesen nektek engedik a fiúzást, randizást?

Gondolom, nagyon ki fognak akadni a válaszolók, de hirtelen az jutott eszembe a kérdésed alapján, hogy te nem anyuci pici fia vagy (ahogy itt sokan fogalmaznak), hanem a pici lánya! Szomorú, hogy nem élheted önállóan az életed, hiába vagy még otthon, hiába vagy egyetemista.

Kell a szórakozás is egy ember életében.

Miért kéne elköltöznie, ha bizonyítja, hogy a tanulás összeférhet egyéb elfoglaltsággal, vagy társasági élet gyakorlatával ???

Nem tudod megérdeklődni a szüleidtől, ők miért vélik úgy,

hogy egyszerre csak egy dolognak tudhatsz megfelelni?

Ha azt tapasztalnám, hogy a 20 éves gyerekemnek önálló véleménye, jövőképe, ambíciói vannak, még örülnék is!

Nem hátráltatnám, hanem egyengetném az útját. Ha kérdez, válaszolnék, de nem kényszeríteném rá az akaratomat, vagy nem rajta "állnék bosszút", csak mert engem rövid láncon tartottak!

Ne haragudj, de nem te vagy a hunyó? Nem te leszel az, aki majd a szüleit okolja minden kudarcért, amivel egyedül nem tud megbirkózni?

Ilyen hozzáálással ne csodálkozz, ha távirányítású maradsz, mindig valakitől függsz, vagy mindig lesz körülötted, akit okolhatsz! Kérdezd meg a szüleidet, MIÉRT látják úgy, hogy ennyire életképtelen és "laza erkölcsű" vagy? Mivel indokolják az ítéletet, a zárkát?

Anyud mennyi idős volt, amikor az első randijára várt?