Ti begyógyszereznétek a 16 éves gyereketeket, mert azt mondják "szorong"?

Neked se ajànlom, főleg egy gyereket nem.

Ha egy felnőttet is kiüt. Leszedál.

Annyi vagyok mint te. Én biztos nem venném be, ha jól érzem magam nélküle. Sajnos nekem kell, mert személyiségzavarom van.

Írj privit nyugodtan, beszélgethetünk

A szorongást alapból két oldalról kell kezelni: egyrészt gyógyszeresen, ami segít a szorongás fizikai tüneteit elfedni egy időre, másrészt terápiásan: ami hosszú távon csökkenti a szorongást. Egyik a másik nélkül teljesen haszontalan és felesleges.

A gyógyszer egy szorongónak kicsit olyan, mint a mankó egy olyannak, aki kificamította a bokáját: ugyan segít neked járni, de a segítségével sem fogsz tudni lefutni egy maratont. Nélküle lépni sem tudsz, el vagy veszve, ha segít, akkor kicsit közelebb kerülsz a célodhoz, de azért mégsem az igazi... Na ezért kell a gyógyszer mellé a terápia is, mivel a gyógyszer csak a testre hat, az elmére nem. A terápia az, ami hosszú távon tud változtatni az ember gondolkodását, érzésein, legalábbis egy minimális szinten, és így tud segíteni.

"De aki oda bemegy, "diagnózis" nélkül nem jön ki."

A "sine morbo" is diagnózis.:-) Egyébként erősen valószínűtlennek tartom, hogy a pszichiáter 2 perces beszélgetéssel és egy reflexvizsgálattal intézte el a kivizsgálásodat.

Elolvastam az utolsó linkben lévő válaszodat.

Most akkor mi van? 16, vagy 19 éves vagy? Nem kéne hülyíteni a népet.

Írásod alapján tényleg nem vagy százas.