Ti mi miatt dobnátok ki a 18-20 éves gyereketeket otthonról?

Nincs az az ok, amiért kidobnám a gyerekem , bárhány éves. Kidobni barkit borzasztó aljas húzás, nem ez a megoldás, van más megoldás is, vègsö esetben lehet segiteni keresni neki lakást , elsö pár házbért kifizetni amig talpraáll , de kidobni?

Habar divat manapsag a kidobás en remelem h ilyet a kutyajukkal se tesznek az emberek

Ha az életemre törne.

De akkor sem szakítanám meg végleg a kapcsolatot vele,hanem megtudnám miért akart ilyet tenni.

Más miatt soha.

Én a másik oldalról jelentkezem, mint kidobott.

Engem azért dobtak ki 19 évesen, mert a szüleimnek elegük lett abból, hogy "csak a számítógép előtt ülök és nem csinálok semmit sem egész nap", és "semmire sem fogod vinni az életben". Nagyon megszerettem a programozást, és rengeteg időt öltem bele, és valóban emiatt nem csináltam meg a ház körüli munkákat. Ebben igazuk volt. Elegem lett belőle, hogy akkor is egy utolsó semmirekellő söpredéknek neveztek, amikor a lelkemet kitettem értük.

Mikor kidobtak, én már egyetemista voltam, kollégiumban laktam. Mérnökinformatikus szakon tanulok, és szerencsére már az első félévben találtam magamnak gyakornoki helyet, ahol 80.000 Ft körül kerestem. Volt egy kis megtakarításom, úgy 100.000 Ft korábbi diákmunkákból, így másfél hónapot sikerült átvészelnem, de erre nekem be kellett vállalni legalább két év csúszást az egyetemen és lassítani a tempón, hogy a munka mellett győzzem azt is. Hétvégénként pedig szintén be voltam táblázva, magánórákat tartottam programozásból.

Mindketten hibásak voltunk a történetben, de emiatt nem kellett volna kidobniuk otthonról, emiatt nagyon haragszom rájuk. Persze nemsokkal később megkerestek, hogy nem akarok-e hazamenni. Őszintén, de igen, haza akartam menni, de én nagyon haragtartó ember vagyok. Ha ők hoztak egy olyan döntést, hogy nem kellek nekik, akkor elvárom, hogy tartsák magukat a döntésükhöz. Én is tartom, ilyen emberek nem kellenek az életembe.

Ez volt egy éve. Azóta felvettek a céghez főállásba, az egyetemet pedig szeptembertől levelezőn folytatom. Közben a kollégiumból albérletbe költöztem és élem a saját életem. Valahonnan (gondolom az ismerőseimen keresztül) a szüleim megtudták, hogy az ő fizetésük 170%-át keresem, azóta valami érdekes okból kifolyólag még jobban próbálják elérni, hogy menjek haza. Én annak örülnék a legjobban, ha örök életre elfelejtenének.

21/F

Kedves programozo, ez nem ok hogy leszard a házimunkát, az napi fél ora sem.

Na én pl a döglésért simán kitenném.

Nem kapálni kell egész nap, de igenis segiteni, ha már használod a lakást, legalábbis én ebbem nöttem fel.

Más:

- lébecol állo nap, nem dolgozik nem tanul, munkát sem keres.

- ölt (szándékosan), lopott, megeröszakolt valakit...

- drogos, alkesz akkor vagy megy elvonora, vagy merre akar.

- hazudozik, nem jár be egyetemmre, vagy szakmunkás suliba, hanem itt-ott lézeng (volt ilyen rokonom, harmadévig simán eljátszotta a dolgot, a szülök maximálisan biztak benne, nem kértek indexet, semmit hisz felnött, és kiderült, hogy harmadik félévtől be sem járt)

Kettes, valóban az a megoldás, hogy fizessek neki isten tudja meddig albérletet, mert ökelme ddig ugyaem megy melozni.

Unokahugomnak fizették az albit, rezsit, mert ki nem teszik, de nem keresett munkát, élt mint hal a vízben.

Aztán apja megunta, és elzárta a pénzcsapot... érdekes a lánynak már következö hónapban volt állása.

Néha muszáj drasztikusnak lenni.