Elfogadjatok a gyereketek parkapcsolatat?

17 évesen ismerkedtem meg a párommal, 12 év korkülönbség van köztünk és nem mellesleg kb 200 km. Szóval nemcsak a kor az, ami először problémaként felmerült. Lassan 3 éve együtt vagyunk, keresett a közelünkben munkát, így a hétköznapokat (legalábbis az estéket) együtt töltjük. Hétvégén haza kell mennie, mert hétfőn a megyéjében dolgozik.

Persze, a szüleim nekem sem engedték az elején, mivel ő nekem az első komoly kapcsolatom, de ahogy teltek az évek, egyre jobban beilleszkedett a a családunkba. Együtt tervezzük tovább az életünket, persze előttem még sok minden áll, amivel ő is tisztában van: májusban érettségi, egyetem (3 év), aztán munka. Csak ezek után beszélhetünk majd komolyabban arról, hogy családtervezés.

A lányodnak kell tudnia, hogy megbízik-e a pasiban, felnőtt nő, bízz benne. Ha még mindig fogni akarod a kezét, nem fog önállósodni, nem tud majd döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban. Manapság nagyon felfújják ezt a "sok a korkülönbség" dolgot, de ha két ember jól kijön egymással minden értelemben (persze, nézeteltérések egy olyan kapcsolatban is lehetnek, ahol csak 3 év a különbség, ezeket meg kell tudni beszélni és megértőnek kell lenni egymással szemben), akkor egy teljesen boldog, kiegyensúlyozott kapcsolata lehet vele. Ha őt nem zavarja ez, és a férfit sem, akkor te legyél az utolsó, akit ez zavar.