Ha a szülő rá bízza a gyermekeire a testvérük ápolását gondozását ez tényleg olyan nagy próblémát jelent a testvér számára?

"de egyáltalán nem vállalnám a magzat fejlődésének a meg állítását."

Szép tőled... akkor mit vállalnál? Hogy világrahozol egy beteg gyereket, aki sosem lesz önellátó, és akinek a gondozását majd olyanokra bízod, amikor te nem leszel képes rá, akik nem vállalták?

Igen, olyan nagy problemát jelent. Mert mindenkinek egy élet jut, és azt mindenki szeretné úgy élni, ahogyan neki jó. Nem úgy, hogy belerokkan abba, hogy a szülei nemcsak a tudatosan vállalt beteg gyerekük életét nyomorították meg, hanem az egészségesét is.

Mindenki a saját számlájára vállaljon bármit. Ne a máséra.

Évek óta azt hallgatom, hogy igenis legyek végre önző, fejezzem be az iskolát, vállaljak teljes állást, és költözzek el abba a városba, amiről régóta álmodom, mert 23 évesen alkalmi munkákból "élek", semmit nem engedhetek meg magamnak, nincs magánéletem, nincs szabadidőm, nincs pénzem, nincs párkapcsolatom, alig vannak barátaim, és nyugtatókkal tudok csak aludni pár órát.

Az összetartás az egy dolog, az meg egy másik, ha valakinek egészséges létére nem lehet soha teljes, saját, boldog élete, mert a család az első és állandóan mellettük kell lenni és gondozni valakit.

Ez nem olyan dolog, amit akkor csinálsz, amikor akarsz, mert jófej vagy. Egy gondozásra szoruló mellett nincs szabadság, nincs táppénz, nincs fizetés. Nem mehetsz dolgozni, nem mehetsz bulizni, nem mehetsz nyaralni, nem lehet saját családod, mert ismerkedni sincs időd.

Az nem önzőség, ha a beteg gyereked mellett az egészségestől is elveszed a teljes élet lehetőségét, csak mert neki kell gondoznia a másikat? Hm? Neki nem lenne "illő" megadni az esélyt, hogy boldog lehessen?

Próbáld ki egy hónapig, hogy etetsz-itatsz-pelenkázol-altatsz egy beteg embert, hogy reggel 4-től este 11-ig ugrásra készen kell lenned, hogy orvoshoz kell járnod vele, hogy neked kell tanítanod mindenre, hogy te törlöd az orrát meg vakarod utána a pisit meg a kakit, próbáld ki, hogy az állami segélyből kell eltartanod magatokat, hogy neked kell lecipelni a negyedikről a gyereket a tolókocsijával együtt, mert nincs lift a házban, próbáld ki, hogy évekig nem mehetsz sehova a gyógytornán meg a kórházon kívül, és fürödni se mehetsz el úgy, hogy nincs a fél szemed a gyereken, aki bármikor belefojthatja magát egy kanál vízbe.

Most nagy a szád, hogy te bizony megtennéd, de 1 hónap után sírva könyörögnél, hogy valaki segítsen. Ennyi.

Ismerősöm ápolónő, súlyosan fogyatékos gyerekekkel dolgozik. Ő mesélte, hogy átlagosan 1 év az a határ, amikor a szülők, akik hősiesen vállalták a beteg gyereket nem bírják tovább és intézetbe adják. Más facával könnyű verni a csalánt, aztán mikor adott helyzetben van az ember, akkor már nem minden olyan fekete-fehér.

És persze, bármikor történhet bármi. Mamám meséli mindig, hogy ő 15 évig gondozta a magatehetetlen anyósát. De azt is mindig elmondja, hogy mi soha ne vállaljunk ilyet, mert teljesen tönkreteszi az embert.

Mikor a másik mamám agyvérzést kapott, fél oldalára lebénult. Megtehettük volna, hogy mindent félredobva haza hozzuk és megpróbáljuk mi ápolni, de inkább egy olyan intézménybe került, ahol ilyen betegek gondozására és rehabilitációjára specializálódtak. Egy év múlva olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Ha haza hozzuk, lehet még mindig itt feküdne félig bénán.

Mindig mérlegelni kell az adott helyzetet. Ma már nagyon sok beteg gyereket lehet nagyon jó eredményekkel fejleszteni, de nem otthon a netről szedett "tuti" módszerekkel, hanem szakemberek segítségével.

Nem vállalnám a gondozását, beadatnám megfelelő intézménybe. Persze nem jelenti h nem foglalkoznék vele,vagy nem látogatnám,de az h én gondozzam teljességébe kizárt.

Nem tartom önző dolognak,hogy nem vállalnám a gondozást. Hál istennek nem vagyunk egyformák,neked az a véleményed nekem meg ez.

Ha beteg "fogyatékos testvéremet gondoznám" nem lenne magánéletem, melozni sem valószínű hogy el tudnék járni,miatta meg nem vállalnék munkahelyet,és a pénzemet sem rá szándékozom költeni.

Másik dolog, a szülőket is segíteném,de tőlem soha nem várták el,hogy lemondjak erről arról. Viszont nekem a szüleim nagyon is tisztába vannak vele, hogy ha arra kerülne a sor h velük bármi történne nem tudnék itthon maradni,és gondozni őket csak úgy mindent nem dobnék el. Tisztába vannak azzal is,hogy ha netalántán nem lennének képesek ellátni magukat,akkor inkább felfogadnánk/nék egy ápolot aki megteszi. Hisz ha otthon maradnék, ki dolgozna?! Miből élnénk?! Várnánk a csodára és az "ápolásira"? Kizárt.

Nekem ilyen testvérem van, hadd meséljek pár dolgot :)

- testileg egészséges, nagyon szép kis tündérke (szőke haj - kék szem, babaarc), aki mindenki szeretetét szeretné. 9-10 éves korban ragadt meg

- legtöbbször tagolva el kell ismételni a mondatokat, de akkor se érti mindig mit mondunk

Nos... ennyi volt a "problémamentes" csomagolás

- Többször megsebesítette magát, egyszer az orrát is eltörte, hogy azt mondhassa, hogy én bántottam (szülők ilyenkor szíjjal szétvertek engem, őt meg babusgatták, néha rám vigyorgott). Sose vonták kétségbe a szavát, mert ő fogyatékos, nem is tud hazudni! Lefejelte szándékosan az asztal szélét (mert én belevágtam szerinte a fejét), többször sírva ment oda a szülőkhöz, hogy sértegettem... 10 évesen már tökéletesen tudtam, hogy a szüleim utálnak engem, mert bántom az ő tündérkéjüket, aki minden este hosszan ölelgette őket, hogy naaagyon szereti őket.

- Az állatokat bántotta és viccesnek tartotta, mikor a kutya/macska sír fájdalmában... ja, meg azt is, mikor engem ütnek.

- Szintén kb 10-11 éves voltam, nyári szünet, anyám leugrott a közeli boltba (kb 7-8 perc lassú sétával) valami ebéd-hozzávalóért, amit elfelejtett. Tündérke (12-13 éves) nyitott szájjal nézi a tévét, folyik a nyála és csöpög le. 9 hónapos öcsém a rácsos ágyban alszik (ő már ebédelt, délutáni szunya). Tündérke utálja őt (mert anya folyton vele foglalkozik), ezért megpróbálja megütni, megfojtani és neked kell leszedni a babáról. Eltörtem a középső ujját (véletlenül!!!), miközben próbáltam lefeszegetni és volt egy véres harapásom is. Tündérke úgy adta elő, hogy megtámadtam őt és a babát is. 3 hónap múlva már vidéki rokonoknál laktam (Hál'Istennek).

Te örömmel magadhoz ennél egy ilyen szociopata szörnyet? Tapsikolnál, miközben végignéznéd a gyereked halálát, mert túl keveset törődtél Tündérke lelkivilágával, szóval ő elintézi a konkurenciát?