Ha a szülő rá bízza a gyermekeire a testvérük ápolását gondozását ez tényleg olyan nagy próblémát jelent a testvér számára?

14, ez nem rólad szól, hanem az olyanokról, mint a kérdező, aki

1) megszülné úgy is, hogy előre tudja;

2) vagy az első beteg mellé direkt szül még egyet, hogy majd az gondozza. Súlyosabb eset, amikor donornak vállalják a többedik gyereket, ilyen is van.

Nálunk is születéskor sérült az előtte minden ultrahang alapján makkegészséges pici, de pont ezért nem is lesz testvére, mert rá sokkal kevesebb figyelem jutna, mint egy egészséges testvér mellett.

Illetve ha lenne testvére, csak akkor lenne, ha a gondozását nem kellene rá testálnunk.

#22: a mi családunkban az említett sérült gyerek 3 testvér közül a legkisebb volt. Utána már nem vállaltak többet, érthető okokból. Az apámra hárult a gondozása, mert a harmadik testvér külföldre költözött.

Van egy unokatestvérem, aki kb 10 éve várandós volt az első gyerekével. Kiderült, hogy nagyon nagy eséllyel Down-szindrómás lenne a baba. Nem vállalták.

Én támogatom az ilyen felelős döntést.

Mi az, hogy rábízza? Ne bízza rá. Se gyerekként, se felnőttként.

Aki gyereket vállal, magának vállalja, nem a nagyszülőknek, nem a szomszédnak, nem a testvérnek. Lehet segítséget kérni, de nem lehet sem elvarni, se kikovetelni, végképp nem lehet elitelni, a nem akar valaki segiteni.

Sérült, fogyatékos, vagy súlyosan beteg ellátását, ápolását meg pláne nem.

Szerintem meg mindenki magának! szül, ha annyi esze van, hogy világra hoz egy sérült gyereket, okés, de oldja meg, és ne a testvérre terhelje rá, miután ő "már kiörögdett" - vagy csak rjött, hogy élni is kéne.

Én nem vállalnám a beteg testvérem gondozását, mert egy életem van, amit hadd éljek úgy, ahogy akarok és ne legyek lekötve egy fogyatékos ember által.