Megőrült a fiam. Mit tehetnék?

"mondjuk azzal, hogy a döntése ellen fordul, ahelyett, hogy támogatná, hogy azt tegye, ami neki jó?"

Támogassa abban, hogy tojja le a saját gyerekét? Eszednél vagy??

"az számít, hogy milyen alapon várhatná el egy olyan anya, hogy a fia támogassa a gyerekét, aki nem támogatja a fiát?"

Hogyne. És ha a fia úgy dönt, hogy rablógyilkos lesz, abban is támogatnia kell. ugye? Hiszen hadd tegye a gyerek, ami NEKI jó, a szülőnek nem a helyes útra kell terelni, hanem támogatni a legaljasabb dologban is, igaz? Idióta.

"értem, szerinted szülőnek lenni az szabadjegy, hogy a gyerekére erőszakolja a saját "rendpárti, értékelvű" agybaját. Én kb ugyanezért dobtam ki az anyámat, utoljára 79 évesen... de azért lehet javasolgatni, hátha a Kérdezőt is mindörökre kukázza a fia..."

Szerintem jót tettél szerencsétlen anyáddal, hogy megszabadítottad magadtól. A legnagyobb hibája az volt az életében szegénynek, hogy a világra hozott téged...Őszintén remélem, hogy te nem fogod hasonló cselekedettel terhelni a világot.

A saját gyerekedért történő felelősségvállalás kötelezettsége egyébként nem "rendpárti, értékelvű agybaj", de neked ezt elmagyarázni kb. olyan vállalkozás, mint a színvaknak elmondani, milyen a piros rózsa.

"hogy ebből mi a VALÓDI kötelezettség, az benne van a törvényekben... az összes többi az általam jelölt kategória, ha tetszik ez neked (és az összes többi "anyatípusúnak"), ha nem. Sőt, ha rosszat akartok magatoknak is, csak akkor célszerű a férfi anyját a fia ellenében piszkálni."

Hű, de megijedtem.:D Valóban nem törvényi kötelezettség, hogy egy apa érdeklődjön a gyereke iránt, ha már úgy döntött, hogy elhagyja. Az sem, hogy úgy menjen el, hogy legalább elmondja a gyerekének, hogy ne hibáztassa magát, szereti, továbbra is fognak találkozni, és mindig számíthat rá. Ez "csak" amolyan emberi, morális kötelezettség, nem jogi kategória. Aki erre nem képes, saját maga felé se várjon el hasonlót.

Ennyit a kettős mércédről.