Inkább a 25-26 éves fiús szülőktől kérdezném, van arra mentség, ha egy rendes, jó anyának hátat fordít a fia pont akkor, amikor a legnagyobb szüksége lenne rá?

A leírtakból nekem az jött le, hogy a rendes jó anya őrületbe kergette a felnőtt fiát akinél elszakadt a cérna.

Ismerős szituáció amikor az anya csak jót akar de mindenbe beleszól.

Az a baj, hogy amikor valaki ilyen mély depresszióba süllyed, akkor elvárja (még ha nem is tudatosan, illetve nem szándékosan), hogy mindenki körülötte ugráljon és mindenki érte aggódjon. Főleg azért, mert ha mások sajnálgatják, akkor még jobban igazolhatja magának, hogy ő márpedig milyen beteg.

Sajnos a depressziós emberek sosem gondolnak bele, hogy velük ellentétben a többiek képesek túllépni a gondokon és szeretnék élni a saját életüket is, nem csak őket tutujgatni állandóan. Aki ennyire elmerül az önsajnálatban, az nem fogja fel, mekkora terhet jelent a családtagjai, barátai számára, mikor ők mondjuk épp jól éreznék magukat, és akkor bevágódik az illető, és mindenkinek a szemére veti, hogy ne merje jól érezni magát, miközben ő éppen depis és szüksége lenne rá.

Nagyon szomorú, hogy felnőtt emberként súlyos depresszióval küzdesz, vagy legalábbis úgy érzed, de ne a külön élő, 26 éves, szintén felnőtt fiadtól várd, hogy ezen segítsen.

Keress egy jó pszichológust és szedd össze magad. A fiadat meg hívd fel nyugodtan, ha úgy érzed, de ne legyenek ilyen tévképzeteid, hogy hátat fordított neked, mert ez nem így van.

Ha csak ülsz otthon az önsajnálatban, és várod, hogy mindenki minden nap azt kérdezgesse, hogy hogy vagy, csak hogy panaszkodhass, akkor nagyon rossz úton jársz. Így soha nem fogsz kikeveredni a depresszióból.

Volt depressziósként mondom, hogy amit most csináltok, az nagyon nem segít a kérdezőn. Feltett egy kérdést, erre élvezettel rugdossátok, hogy "szaranya vagy", "a depresszió a családot is megterheli", stb. Mikor fogjátok már fel, hogy a lelki betegségek pont annyira kikészítik az embert, mint a fizikaiak? Behelyettesítem pár komolyan vett, "szalonképes" betegség nevével, amiket írtatok, hogy ráébredjetek, mit csináltok.

"Sajnos a leukémia a családnak, közvetlen környezetnek is megterhelő. Lehet, hogy nem bírta tovább."

"mégis milyen segítséget vársz a fiadtól?"lázasan fekszem"-ezen hogy tudna segíteni?"

"Egy agyvérzést kapott ember tarsasága meg minden csak nem kívánatos kedves kérdező."

"Az a baj, hogy amikor valaki tüdőrákos, akkor elvárja (még ha nem is tudatosan, illetve nem szándékosan), hogy mindenki körülötte ugráljon és mindenki érte aggódjon. Főleg azért, mert ha mások sajnálgatják, akkor még jobban igazolhatja magának, hogy ő márpedig milyen beteg. Sajnos a tüdőrákos emberek sosem gondolnak bele, hogy velük ellentétben a többieknek nincs tüdőrákja és szeretnék élni a saját életüket is, nem csak őket tutujgatni állandóan."

Kedves kérdező, sajnos a mentális betegségekhez való hozzáállás a béka segge alatt van itt, Magyarországon. Remélem, a dokival együttműködve megtaláljátok a megfelelő megoldást. Nekem a napi 10 perc torna és a D vitamin + magnézium segített, de mindenkinek más jön be. Jobbulást kívánok neked, remélem, pár hét vagy hónap múlva már arról tudósítasz minket, hogy minden rendben.

Kedves 27-es válaszadó!

Nagyon jó ez a behelyettesítős módszer! Én sem sz@roztam le a kérdezőt, mert nem olyan rég én is magam alatt voltam. Elküldtek a munkahelyről, pedig máshol lasszóval szoktak tartani, sem én, sem a kollégáim nem értenek kristálytisztán. Azóta megnyertem több álláspályázatot (természetes, hogy nem vállalhatom el mindet) és a megrendült önbizalmam visszábbtért egy kicsit. Valóban lenézik a mentálisan sérült embereket Magyarországon, ezért is van ez a sok alkoholista, szuicid hajlamos ember.

Viszont az jó lenne, ha a kérdező jelentkezne, hogy mik a fejlemények meg kérdéseinkre / válaszainkra reagálna, mert úgy tudunk az ügyében érdemben továbblépni. A legjobb akkor is egy JÓ szakértő lenne; az hogy állandóan emelik a gyógyszeradagodat, nem járható út, próbálj meg másik orvos után nézni.