Szerintetek mi az a pont amikor már biztosan családtagként tekint a gyereke párjára egy szülő?

Hát szerintem 5-6 év dráma és szenvedésmentes kapcsolat, ahol 1-2 éve együtt laknak.

Vagy házasság.

Mi "még csak" 1.5 éve vagyunk együtt a párommal,8 hónapja lakunk együtt, a karácsonyt a szüleimnél töltöttük külföldön,akkor mondta anyum,hogy olyan,mintha a fia lenne a párom.Szerintem egyénfüggő egyébként,ki mennyi pasit visz haza,mert ha minden héten más,az úgy elég nehéz. Aztán kapcsolatfüggő is,hogy együtt élnek-e, rendes vagy távkapcsolat.

Én körülbelül (legalábbis most úgy gondolom)onnantól fogom majd a gyerekem párját családtagnak tekinteni,amikor hosszabbtávon (is) boldoggá teszi a fiam/lányom,és látom rajtuk,hogy harmónikus,tiszteletteljes a kapcsolatuk. Szerintem 1 év körül már meg van az a "megszokás" a családtagok felől,hogy olyan,mintha hozzánk tartozna.

Ja, és ismeretségünk első napjától kezdve hivatalos voltam a házukban tartott családi ünnepségekre.

A fél év az volt, mikor egy esküvőre vele együtt hívtak meg.

De ők extra megértő és rendes szülők voltak, akik tudták, hogy a fiúknak jó, ha elfogadják a barátnőjét. És a mi családunk is ilyen, ahol nem ellenség a barát/barátnő, és a többi ismerős/rokon.

Nálunk nincs anyós viszály, egyebek, sajnálom, de ehhez IQ kell.

Csaladtagnak tekinteni es csaladtagnak erezni ket teljesen kulonbozo dolog.

Szerintem par ev stabil kapcsolat utan mar elofordul hogy valakit csaladtagnak tekintenek, de annak erezni sokkal tobb ido utan fogjak, akar evtizedek is kellenek hozza, ha egyaltalan.

Engem már 19 évesen vittek a közös nyaralásra, mint a saját gyereküket...nagyon jól esett.

Mégis esküvő után, 25 voltam akkor...mondta apósom, hogy "többé nem kell kopognod, haza jössz". El is bőgtem magam. :)