Édesanyák! Ti mit éreztek, meddig tartoztok felelősséggel a gyereketek sorsáért? És mi az a pont, vagy kor, ami után már nem akartok felelősséget vállalni érte?

Élete végéig, ha megbecsüli a segítséget!

Pl.: Anya dolgozik jól keres, tudja támogatni a már FELNŐTT gyermekét, de Ő elissza és eldrogozza a pénzt... És nem hajlandó a segítségemmel változtatni, akkor nem segítek, mert igazándiból csak lejjebb segítem. Egészségügyileg és erkölcsileg is az a legjobb akkor, ha nincs pénze. Sztem.

Amyagilag addig, míg keresőképes nem lesz.

Sajnos ên nem tudtam nagylányomat támogatni az egyetemi tanulásban, de elmondtam neki mik a lwhetőségei és miben számíthat rám.

Édesanyám ezt másképp gondolta, pedig ismerze az anyagi hátteremet, amit a lányonak és nekem ki is fejtett. Megoldást persze nem tudott, csak annyit, hogy az első félévet nefizette.

Szerencsémre jó a viazonyom a lányommal, amit anyukám 'okoskodása 'nem tudott befolyásolni.

Vagyis, ha elég nagy már a gyerek, tanuljon még felelösséget vállalni önmagáért.

Kérdező, ez kimeríti nálam a kihasználás fogalmát. Második voltam. Én abban az esetben tartom el a nemdolgozó gyermekem, amennyiben tesz azért, hogy dolgozzon. De legalább tanul, hogy jobb munkája legyen, ne pedig sírjon, hogy ő nem akar gyárba menni. Akkor tegyen érte, hogy máshová is kelljen. Ha pedig van munka, elvállalja, akkor tovább segítem, míg el nem tud kezdeni a saját lábára állni pénzügyileg. Ha nincs munka, de keresi, akkor is segítem. Ha van munka, de neki az nem tetszik, mert pl. térd műtött és sokat kell állni, akkor sem kényszeríteném, de akkor tanuljon valamit, hogy ülő munkája lehessen.

Ha otthon van, elvárja a kiszolgálást, nem tanul, hogy jobb legyen neki, nem adja be sehova a jelentkezését, akkor elbeszélgetnék vele. Ha nem hat a beszélgetés, akkor - kő szívű vagyok - de szankciókat vezetek be. Neki nem mosok, neki nem főzök, amíg nem keres munkát. Ha nem hat, mehet amerre lát.