Vannak itt olyanok, akik nem beszélnek a szüleikkel? Nálatok mikor jött el az a pont, amikor azt mondtátok, hogy mostmár elég?

tarts bűnbánatot és a lelked megkönnyebbül a sok feszültségtől.

En többször eldöntöttem, hogy nem beszélek az anyámmal, de mindig megbékéltem, és ujra kezdtem, mert nem tudtam megállni, hogy ne beszéljek vele.

apám minket is sok-sok évig semmibe nézett, barátom ideköltözött hozzánk pár hónap után persze őt is kikezdte, ezért párom fogta magát, és hazaköltözött még akkor este. én abban az időben koleszos voltam, szüleim bizonygatták, hogy biztos hazajövök. nem jöttem. 1,5 évig nem beszéltünk egymással, aztán 3-4x eljöttem hozzájuk, utána pedig úgy alakult, hogy párommal még messzebbre költözünk, ezután kiderült, hogy babát várok, teljesen megváltoztak. azóta már kb. fél éve a szüleimnél lakunk, és semmi gond. az unokájukat imádják, apám teljesen megváltozott mióta megszületett a lányom. én úgy gondolom, hogyha nem lenne baba, a mai napig nem beszélnénk egymással.

Apám nem tart semmire, valószínűleg utál is. Az lenne a legjobb ha soha többé nem látnám és nem is beszélnék vele.