Hogyan lehet a gyerekkel elfogadtatni, hogy valaki gyakran van nálunk?
lassan egy éve találkozgatok valakivel, aki most már egy ideje nálunk szokott aludni. Van egy 2 éves és egy 8 éves gyermekem, akike egyedül nevelek.
A kicsi kezdi elfogadni, most már mosolyog, ha látja, hogy itt van, viszont a lányom nem nagyon tudja elfogadni vagy nem is tudom.
Elég nagyszájú lány, az öccsét is "viszi magával", felbíztatja, hogy ő is incselkedjen vele együtt.
Szóval ezek a kitűnőbb reakciói egy-egy alkalom után:
- Kiabál, hogy miért aludt itt, pedig ő nem szereti, ha itt alszik
- Nekiáll hisztizni, hogy Y-nal többet alszok, mint velük
- Kiakad, hogy becsukom a szobaajtóm
- Kiabál akár este vagy reggel, hogy ne aludjon itt, aludjak velük
- benyitogat, ma reggel bezártam az ajtót, nekiállt kiabálni, hogy miért zárom be??
- kopogtatnak
- beszaladnak és kiabálnak, hogy " buuu"
meg biztos vannak dolgai, de hirtelen ezek jutottak eszembe. Más férfit nem látnak velem, nem cserélgetem őket, mint más a fehérneműjét.
Alapvetően amúgy kijönnek, szóval nem ez a baj, hanem konkrétan az a baja, hogy mi együtt alszunk. Próbáltam vele beszélni, de hasztalan.
Mit mondhatnék/tehetnék, hogy ne így reagáljon?
válasza:A vad káromkodásokból itelve , kepzelem milyen kategóriájú emberek irkalnak ide . Gondolom törölni fogjak a kerdest , emiatt .
Nem, nem vagyok jézusszandalos csaj, sose voltam , hanem sminkelt , fodraszolt , fogorvoshoz járó tipus.
Csak a logikat keresem, es abban nincs , h valaki szül , de úgy tesz mintha mi se törtent volna.
A gyerekeket nem lehet terhelni azzal , h anyukanak nincs párja stb nem rá tartozik, ahogy a villanyszámla sem
válasza: válasza: válasza:6-ot szeretnék mind külön apától. :D :D
Beszélgettünk róla ma is.
Talán ha eleget beszélgetünk, jobb lesz idővel.
Az anyukám épp elég rossz példát mutatott.
válasza:Lehet nálatok tanyán a pártalálás az élet értelme, és lehet is az , ahogy barmi mas , amig nem vallal gyereket valaki .
Es akkor mar a gyerek az elsö, lehet " párt keresni" de csak ha ezt nem sinyli meg a gyerek.
Van ahol nagycsalad van, vallaljak a gyereket a rokonok egy kicsit , de van amikor ez nem megoldható, es akkor ez van, aki gyereket vallalt tudta , h ez egy min 20 eves projekt aminek elsöbbsege van , maskepp nem vallalta volna.
Nem zarkozik be pasasokkal , talan var amig a gyerek tini .
Ha nem kesz aldozatokra , ne vallaljon gyereket .
De hat ezen a szinten, ahol a valaszolók vannak nem gond
válasza: válasza:44% - os, szűnj már meg!
Kérdező, én egy másik szemszögből írnék; az én gyerekem még nagyon pici, én viszont élénken emlékszem a saját gyerekkoromra, abból is arra, amikor anyukám elkezdte "hazahordozni" a későbbi nevelőapámat. Nyilván nem biztos, hogy ugyanez a helyzet, sőt... de én is végighisztiztem a dolgot (sőt, az esküvőjüket is). Ugyanis amikor anyám jelen volt, nagyon édipofa emberke volt velem, voltunk együtt strandolni, fagyizni, stb..., idegen/fura helyezet volt, de elvoltam vele, amikor "kellett". Ugyanakkor folyamatosan éreztem rajta, hogy - gyereknyelven - ő engem igazából nem szeret, csak anyu miatt úgy csinál, mintha igen, aki meg persze el is hiszi. Tudom, hülyén hangzik, hogy 30+os nőként erre így emlèkszem, pedig tényleg. A lényeg, hogy lassacskán valóban kimutatta a foga fehérjét (később már anyám előtt is simán megvert, stb...). Nem mondom, hogy a gyerekek ösztönei csalhatatlanok, se azt, hogy minden hisztit halál komolyan kell venni, és mély jelentőséget tulajdonítani neki... csak magamból kiindulva, én esküszöm éreztem, hogy ez az ember engem nem szeret, csak eljátssza, de igazából csak útban vagyok, anyukám meg hisz neki... (évekig voltak olyan szituk, hogy pl. anyukàm szülinapi bulija közben félrehívott, persze cukin; "gyere Timcsikém, segíts nekem", majd amikor nem látott senki, lekevert egyet, mert valahol valamikor a felnőttek bulijában nem válaszoltam neki elég tisztelettel vagy mi...)
Szóval visszatérve rátok: én mindenképp egy őszinte beszélgetést javaslok a lányoddal, a pároddal kapcsolatban. 8 évesen már igenis lehet róla beszélni, sőt... én mit nem adtam volna anno, ha anyukám - még ha nem is kikéri a véleményemet, de legalább meghallgat, ill. teremt egy olyan biztonságos közeget, amikor tényleg, csak és kizárólag ketten vagyunk, és tudom, hogy szabad őszintének lennem, mert "a betolakodó" soha nem fogja megtudni, amit most elmondok...
Akkor a te stílusodban is leírom, hátha megérted:
Nekem nem viszket a p. csám, mert ha ennyi lenne, akkor meg b. szhatna a kocsija hátsóülésén is, amíg a babysitter vigyáz a gyerekekre. De nem erről van szó, ezen a szakaszon túlléptünk, hogy csak a szex legyen az első.
Sőt, akár lemennék és a parkolóban is lerendezhetnénk, amíg a kölykök alszanak.
Eleinte úgy csináltuk, hogy a gyerekeket másra hagytam és úgy voltam vele, de tartunk ott a viszonyunkban, hogy hazahozhassam és a saját szobám ajtaját akkor is bezárom, ha magam vagyok. Sőt, a fürdőajtót is magamrazárom, ha pl borotválkozok. Ennyi privát szférám nekem is lehet. És igenis szeretném, ha nem nyitogatna be, ha a szobámban vagyok. Erre egyedül is van igénye mindenkinek, nem csak akkor, ha hapsi van az ágyban.
Nem fogok egy rossz kapcsolatban szenvedni, mert gyerekem van. És nem fogok cölibátusban sem élni. Amíg őt nem ismertem meg, addig is szexeltem. Nagy dolog.. Nem otthon, az igaz. De az ittalvás lényege nem a szex, hanem az, hogy hozzám jön a munkából, elmeséli a napját, beszélgetünk és egymás mellett alszunk, reggel pedig együtt kelünk fel és tőlem indul útnak.
A szexhez nem kell ittaludni.
A gyereknek is amúgy igénye van egy kis egyedüllétre és ha jelzi, elvonulhat egyedül a szobájukba.
Tehát: éljek egyedül, amíg a gyerekeim 20-25 évesek nem lesznek? Maszturbálni szabad? hisz azt is jobb esetben zárt ajtónál szokás? Vagy esetleg szedjem le az ajtókat? Az is egy megoldás!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!