Jogosan borultak ki szüleim a bizimen?

"Hacsak nincs tanulási nehézséged, akkor ez azt jelenti, hogy kb. semmit sem tanultál, csak ültél az órákon.

Most még belefér, de később már nem fog.

Elsősorban nem a jegyek jelentik a gondot, hanem az, hogy nem alakul ki benned IGÉNYESSÉG a saját MUNKÁD iránt, akármi legyen is az!"

Nem tanult!? Nem igényes!?

Aki nem tanul, annak 1-ese (esetleg kegyelem-2-ese) szokott lenni, nem több mint 4-es átlaga!

"Nem tanult!? Nem igényes!?

Aki nem tanul, annak 1-ese (esetleg kegyelem-2-ese) szokott lenni, nem több mint 4-es átlaga!"

Ez attól függ.

Az én szüleim is mindig elégedetlenek voltak, mondván, nem tanulok, pedig vagy max. 2 4-esem volt vagy kitűnő voltam egy TOP 10-es gimnáziumban. De igazuk volt: tényleg úgy értem el ezt az eredményt, hogy kb. odafigyeltem az órán, csak az emeltekre tanultam külön. És jó, ha az ember még idejekorán megtanulja odatenni magát!

43-as: nem azért jártam top 10-es suliba, mert az "hú, de menő", de az általános kb. semennyire sem kötött le, hát egyértelmű volt, hogy meglépek hamarabb gimibe, és miért ne próbálgattam volna, hogy mire vagyok képes? Amúgy tisztában vagyok vele, hogy felnőttként már nem számít, honnan van a papírod, csak azért írtam, mert a kérdező is úgy emlegeti, hogy "top 25"-ös gimi, mintha ettől már a 3-asa is jó jegynek számítana...

Amúgy nem mentem neki a kérdezőnek, csak jó lenne, ha nem önigazolna, hanem magába nézne, hogy mit tett vagy mit nem tett meg ő ezért a bizonyítványért - mert könnyen lehet, hogy a szülei a hozzáállását kifogásolják.

Igen, van, akinek egy sima érettségi is olyan, mintha a Himaláját mászta volna meg, és tisztelem őket a teljesítményükért. (Egy kettes érettségiért is, ha MUNKA van mögötte.) De aki többre is képes, miért ne hozna ki magából többet? - Én sajnálom, hogy elég "lazán" vettem a gimis éveket, MÉG rengeteg olyan területen képezhettem volna magam (nem feltétlenül szigorúan vett tanulás), ami nem volt benne a tananyagban, és most hasznomra válna - és akkor még volt IDŐM.

Ezt úgy bírom hogy csak ült az órán és meglett a 4-es átlag. És? Most akkor szegény gyerek érezze magát sz*r mert jó a felfogása? Valami könnyen megy? Mit képzelsz sz*** kell mert különben nem leszel senki. Inkább fordítsa olyan dolgokra az idejét, amiket szeret csinálni. Főleg ha van egy hasznos hobbija amit esetleg munka is lehet a jövőben akkor inkább azzal foglalkozzon.

Meg a kedvencem hogy ez meg az a tárgy könnyebb. Attól függ kinek. Én például nagyon nem szerettem a magolós dolgokat, ellenben a logikusabbal sokkal jobban elvoltam.

Amúgy meg kell nézni Ázsiát, de főleg Japánban divat ez a maximalizmus. Mindegyik színhatos tanuló akar lenni, de mi az ára? Az öngyilkosok száma az egekben.

Másik meg hogy valamire kell vinni. És mi a baj a kedves taxis úriemberrel? Nem lehet mindenki mérnök meg irodista, magyarországon divat lenézni a kevésbé szellemi munkát végzőeket. Rugalmas munkaidőben kedve szerint kocsikázik, és néha meg jól el is hülyéskedik az utasokkal. Szerinted mennyire vágyik arra hogy egy irodába berakják és üljön ott 8 órát, aztán menjen haza.

És akkor ott van hogy magolj be egy csomó dolgot aminek az életben nem fogod hasznát venni, mert a 150 éve elavult oktatási rendszer ezt követeli, de a ma szükséges kompetenciák meg le vannak tojva. Nem tudod hogy mit kell csinálni egy állásinterjún? Nem tudod hogy kell adóbevallást csinálni? Semmi baj, de tudod hogy Petőfi Sándor 1624. 14. hó 56-án 28 óra 89 perckor vesztette el szüzességék Kovács Juliannával. A magyar oktatási rendszer nagyon a lexikális tudásra megy rá, ami az internet mellett közel sem annyira lényeges, mint régen, a könyvnyomtatás előtt, amelyik korra volt a poroszos oktatási rendszer tervezve. Ha ezt nem hiszitek el, oké, de hallgassátok meg Szentgyörgyi Albert tanévnyitó beszédét. Ő is ugyanezt mondja. Egy Nobel díjas tudós azért csak konyít valamit ahhoz, hogy mit kell tudni.

És nem azt mondom hogy felesleges az alapműveltség, de álljon már meg a fáklyás menet, egy 4es átlagra semmiképp nem lehet azt mondani hogy rossz. Nem tudom hogy ott milyen pontozási rendszer van, de általában a 4-eshez 80% kell. 10ből 8 kérdésre helyesen tud válaszolni. Hova többet?

Ami még fontos hogy az érettségi jegyeket senki sem fogja nézni az oktatási hivatalon kívül a pontszámításkor.

Aztán aki megerőltetés nélkül csinál 4es feletti átlagot, az megerőltetés nélkül fog csinálni 350-400 pontos érettségit. Utóbbival meg hova nem lehet menni.

A nyári eltiltás meg ha megvalósul, akkor azzal azt lehet majd elérni, hogy amikor jön a szeptember, akkor megint végre emberek között lesz. Szerinted jobban fog figyelni, vagy inkább kidumálja magát?

És akkor ott van hogy a túlzott elvárások miatt nehogy önértékelési gondjai, esetleg depressziós legyen, vagy esetleg a szociális készségei húzzák a rövidebbet. A munkáltató nem azt fogja nézni hogy hanyas a bizonyítványod, meg a mittoménmi, hanem hogy mennyire tudod magad eladni. Ott van a példa, ismerősöm sokkal kevesebbet ért a dolgához mint én, de jobb a dumája. Őt felvették a céghez, én meg még nem tartom magam elég képzettnek ahhoz hogy munkát vállaljak, és nem gondolom hogy tudnám munka mellett csinálni az egyetemet. Azt hogy én jobban tudom az mutatja, hogy egy tárgyból egy gyakorlatot vezetek (tanár hívott), és több tantárgyam van meg, pedig később kezdtem. Na ki jár jobban? Nekem képzettségem, neki meg munkája van. Tessék #megérte

Aki az enyémtől eltérő álláspontot foglal, kérem fejtse ki, kíváncsi vagyok hogy ki mit gondol miért :)

TL;DR

4-es átlagért nem hű de nagy valami, de attól az még bőven jó

Kedves 37, tipikusan az a karrierista majom vagy, aki lenézi a nála "alantasabb" munkát végzőket (eltaxizgatni, ugye). A taxi nem olyan könnyű pénz ahogy egyesek hiszik. De a kis idilli irodista, habosbabos világodból ezt nem is várom, hogy meglásd. A célja mindenkinek más. Én nem akarok vezető lenni, x számú beosztottat ugráltatni, és egy magasabb pozícióval járó felelősséget a nyakamba venni.

Hivatásnak érzem azt, hogy sofőr legyek. Célom a sok elégedett utas, illetve az, hogy kb 80 évesen, több millió balesetmentes kilométerrel a hátam mögött szép csendben, agyf@$z és stresszmentes életre visszatekintve dobjam fel a talpam. Ennyi. Nem kell egzotikus nyaralás, luxusautó, nagy villa, csilli villi ez meg az. Legyen minden nap jó és elég kaja, legyen fedél a családom feje fölött, ne fázzunk, és én, a fater minden nap jó kedvvel, agyf@$z nélkül menjek haza a kislányomhoz, ne pedig úgy, hogy szétb@$z az ideg. Ennyi a lényeg. Sose voltam karrierista és maximalista. A suliban is régeb, meg a másik melóhelyemen is (igen, kettő melóm van), ami egy iroda, arra törekszem, hogy a SZÜKSÉGES MINIMUMOT LETUDJAM (nem teljesítsem, letudjam), és csókolom.

#47

Én nem akarok belefolyni a vitába, csak annyit mondanék:

Van olyan aki nem a minimumra törekszik hanem a maximumra. Van akinek igenis számít az a luxus, ami neked nem. Van aki kompromisszumok nélkül akar élni.

És a szülő nyilván a legjobbat akarja a gyerekének. Nem azt mondom, hogy a kérdésben szereplő család normális de azért nem kéne átesni a ló túloldalára. A jegyek és az érettségi sokat számítanak a továbbtanulásban. És a fennt említett földrajz ami a kérdezőnél 3as PONT számíthat (utolsó két év jegye egy természettudományból)

Nem tagadom hogy a világnak nincs szügsége ilyen munkásokra is, de azért azt ne mondd hogy felesleges jól tanulni, jól fizető állást találni stb stb mert ez nem igaz. Az emberek nagy részének magasabb az értékrendje (már megbocsáss) mint amit te prezentáltál magadról...

Jó jegyek = jól fizető állás? Remélem, ezt te sem gondoltad komolyan. Kapcsolatokon, ismerettségen múlik szinte az egész.

Meg persze nyilván ambíciókon.

Az, hogy kinek mi a "mércéje" SAJÁT MAGÁVAL SZEMBEN, az mindenkinek saját dolga. Meg az, hogy kinek mi a legjobb... Én is tehetném, hogy a szart kihajtom magamból, "törtetővé" válok, ha egy kicsit megerőltetném magam, de tudom, hogy akkor nagyon hamar "kiégnék" agyilag, és nincs az a lóvé, az a nagy ház, az a nyaralás stb, ami azt tudná kompenzálni nekem, hogy kb 45 éves koromra egy idegroncs vagyok. Mert tudom, hogy a nagy lóvéhoz szükséges pozíció terheit, a stresszt, stb-t nem bírnám szellemileg. Ez nem lustaság, pusztán nem akarom azt, hogy egy mindenféle krónikus betegségben szenvedő (amiket főként a stressz, a stresszes életmód vált ki), kiégett, de legalább gazdag (és a hajtástól még ez se vehető biztosra) muksó legyek. Mert ha az ember fejét feszíti az "agyf@$z", akkor éppen a látszatát meg tudja adni annak, hogy neki milyen hú de rohadt jó (csilli villi autó, nagy ház, nyaralgatások stb), amire majd sokan irigyek lesznek, de azt senki nem fogja látni, hogy több bogyót töm magába, mint rendes kaját, éjszakánként forgolódik, képtelen önmagát rendesen kikapcsolni, az egzotikus nyaralás alatt is folyton a seggében a telefonja, mert olyan "fontos", hogy a melója, a "pénzgyára" egy percre se tudja nélkülözni.

Ezzel szemben én, ha letámasztottam a taximat a napra, kikapcsolom a telefont, mindenki le van szarva, és ahogy legközelebb indítom a taxit, úgy kapcsolom be a telefont is. Ez csak az egyik aspektus.

Ezt mindenkinek magának kell tudnia, csak sajnos sokan későn jönnek rá, hogy a nagy hajkurászásban az évek alatt teljesen taccsra tették magukat. De igazság szerint, ez majd a patológus is pont le fogja szarni :)

Az összeharácsolt javakat, lóvét stb meg majd temethetik mellé :)

"Jó jegyek = jól fizető állás?"

Azért nem biztos, hogy független tőle.

De ami sokkal fontosabb: Nem feltétlenül azért tanul az ember, minden egyes megtanult mondatot pénzre váltson.

Tudom, sokak számára furán hangzik; de van Akinek belső igénye van a tudásra.