Jogosan borultak ki szüleim a bizimen?

az ilyen szülőkön mindig kiakadok.

Miért kell a gyereket stresszelni? sok szülő örülne gy ilyen bizinek..

top 25 ben szereplo iskolaba jarok

van ilyen lista? mi alapja?

amugy jobban jartal volna, ha valami gyenge suliba mesz, lehetoleg alapitvanyi, ott produkalsz ennyi energiaval egy csillagos otos bizit, mindenki happy es felvesznek a legjobb egyetemre mivel maximalis pontszamot kapsz a jo bizi miatt

"Ezen felül ott van, ha fiatalon nem tudja a társas készségeit és kapcsolatait építeni, mert nem engedik el a szülei, abból a későbbi élete során nagyon sok hátránya lesz. "

Ezzel baromira egyetértek. Én is elitgimis voltam, bár nekem nem a jegyektől függött az elengedés, szimplán túlféltő szülőktől, de még most, sok-sok évvel később, felnőtt fejjel is nyögöm ennek a hátrányait. Társas helyzetekben nálam megáll az élet.

29

pont ezt mondom. Szarra se megy az "elit gimis", átlag feletti jegyeivel. Nem ezen múlik a későbbi boldogulása. Valakiben vagy megvan a teljesíteni vágyás, vagy nincs, lehet, hogy később alakul ki. A suliból meg presztizskérdést csinálni gusztustalan. Nekem is mondték faterék, hogy "mit fognak szólni a szomszédok, hogy megbuktam..." én meg erre annyit reagáltam, hogy "pont leszarom". Volt egy osztálytársam, tipikusan a "kitűnő, stréber" fajta, villtak vele folyton a szülők, stb. A bankettről úgy ment haza, hogy nem vették észre a szülei, valahogy azt se látták, hogy az ágyában alszik (nem tudom hogyan jött össze, mert akkora volt a srác, hogy ha elsétál a TV előtt, lemaradok a híradóról), a szülők tiszta pánikba estek, hogy mi lehet vele, mert tudták, hogy a "színötös" tanuló mögött egy olyan makonya gyerek van, hogy bármilyen éles helyzetben annyit se tud reagálni, hogy "fapapucs". Ezzel szemben én sose voltam jó tanuló (lehettem volna, csak nem érdekelt), de különböző helyzetekben feltalálom magam (általában), ha kell, vannak olyan ismerőseim, akikre adott helyzetben bármikor számíthatok (csak egy telefonhívás), egy-két barátom, akik hajnalban a nő mellől kiugranak az ágyból, ha szarba kerülök (és nyilván ez visszafelé is igaz, rám is számíthatnak bármikor), így ha én kb 16-17 éves koromtól kezdve csak reggel estem haza, anyámékat nem kapta el az agyérgörcs. Csak annyi volt, ha tudtam, hogy nem érek éjfélre haza, akkor csörögjek, vagy dobjak egy sms-t. Kérdezném: melyik a jobb? osztályelső zéró kapcsolatokkal, vagy egy inkább "nemtörődöm" ember, visznylag kiterjedt, aktív (nem fészbukon ráírós, néha megbökdösős) kapcsolatrendszerrel? (akikre hangsúlyozom, számíthat is) Lehet gondolkozni.

Melyik a jobb