Miért nem engedi anyu, hogy leborotváljam a lábam?

Ne borotváld, csak erősödni fog tőle a szőr. Ha le akarod szedni, és van rá pénzetek, akkor inkább menj el kozmetikushoz, és gyantáztass, vagy szokj hozzá az epilátorhoz!

Nekem a 6.és 7. közötti osztálytáborkor engedte először muter leszőrteleníteni a lábamat, a hónaljamat még 8. -ban sem. Az volt a hülye érve, hogy erősebb lesz , ha visszanő. De nemtom , mi a ráké volt/lett volna ez neki olyan fontos, hát nem neki kell újra leszedni, meg ha már ígyis erős volt, nem az ő lábán van, meg hónalján, és nem őt csúfolták érte. Pénzem nem nagyon volt, meg kicsi is voltam, nem is gondolkodtam azon, hogy hol lehetne szőrtelenítő eszközöket szerezni. Akkor még nem ismertem, hogy konkrétan van drogéria, ilyen multicucc meg még nem volt a közelben. Csak azt tudtam, hogy piszkálnak, megszólnak érte, és anya meg lecarja; nem is érdekelte, hogy szőrös vagyok, és ezért meg beszólásokat kapok. Csak mondta, hogy nekem azt tilos. Talán nem a tilos szót használta, de a tartalma ez volt, mindegy, hogy hogyan fejezte ki. És ezzel jött mindig, hogy erősebben nő vissza. De ha rajtam van, akkor őt miért érdekli, nem neki kell leszedni; ha meg úgyis újra leszedem, nem mindegy, hogy erősebben nő-e vissza? Ráadásul meg nem az ő dolga az én testem, testszőrzetem, nem ő szégyenkezik miatta. Amúgy általában kreatív dolgokat vettem írószer-boltból, azt tudtam, hol van. Ja meg nem akartam anyától folyton pénzt kéregetni füzetre se, úgyhogy arra is költöttem; mert amúgy tök hamar betelt például egy négyzetrácsos füzetem, matektagozatos voltam, és nem szerettem a rácsokba írni, illetve nekem ez nem volt fontos, nem érdekelt. Mármint nem érdekeltek a rácsok. Így egyszerűbb volt, ha nem kellett kéregetnem, hanem rögtön meg is vettem magamnak, mert volt pénzem. Amúgy az is benne lehet, hogy anyád fél, hogy elveszíti a kicsi-pici lányát. Ja amúgy még az eszembe jutott, hogy az én anyám is mondott egy ilyet, hogy őt kérdezgették, hogy miért nem veszi le a hosszú melegítőt nyáron, és azért, mert szőrös volt a lába, és akkor ha már ez neki is rossz volt, velem miért nem foglalkozott, engem miért nem értett meg. Meg a sminkelést se hagyta, mikor az osztálytársaim már rég sminkeltek; mert ő ismer ilyenavonos dolgozót, és akkor nem kellett volna olyat használnom, amit valaki a boltban már kipróbált, középiskolában már hallottam ilyen drogériamárkt cuccról; de talán nem ismertem őket annyira, és még mindig nem annyira volt pénzem; na szóval az osztálytársaim már sminkeltek, nekem meg mindig akkora bazinagy karikák voltak a szemem alatt; na, a sminkelésnél meg ezzel jött elő, hogy "Neked még nem kell sminkelni, szép bőröd van." Amúgy időnként volt rajta pattanás is. Így meg anyám mostanra valamilyen szinten kinevelte belőlem a nőt, most meg már lenne lehetőségem sminket venni, de most meg már nem érdekel, elvesztettem az érdeklődésemet ezirányba; tehát így kicsit valamilyen szempontból úgy érzem, hogy hátrányban vagyok másokkal szemben. Nem vagyok csúnya egyáltalán, jónak tartom a genetikámat, de sminkkel lehetne még rajta egy kicsit dobni, de most már ez engem annyira nem foglalkoztat, így nem is hordok sminket, és kicsit úgy érzem, hogy hátrányból indulok más nőkhöz képest szépség terén, meg egy kicsikét talán meg kéne kívülről támogatni az önbizalmamat; mert kívülről szeretnék elvegyülni mások között, és tudom, hogy tudnék nagyon ragyogni egy kicsi sminkkel. Mondjuk egy ideje valaki mondott nekem néhány dolgot, ami milyen sokszor mostanság így is fülig ér a szám. Meg olyan ruhákat erőltetett rám anya, olyan idétlen, ízléstelen buggyos bóhócnadrágot, lila meg sötétpiros foltos mintával; egyik osztálytársam, egy barátnőm mondta akkoriban, hogy "Engem anyukám nem engedne el ilyen nadrágban iskolába." És akkor én meg mondtam, hogy "Örülj neki, enyém meg kényszerít, hogy ebben jöjjek." Nagyon szerettem volna például farmernadrágot is, de eszébe nem jutott anyámnak megkérdezni. Ez amúgy 4.-ben volt, utána talán ki is nőttem azt a nadrágot, azt a mintásat. Pedig én mondtam anyának, hogy én nem szeretném azt hordani, legalább az iskolába ne kelljen, mert nagyon ronda, gusztustalan, idétlen kinézetű; -szerintem finoman fogalmaztam, csak annyit mondtam, hogy nem tetszik, nem szeretem. Erre ő azt mondta, hogy nem baj, hordjad, az egy nagyon jó nadrág. És hordanom kellett, pedig utáltam. Meg még azt is, hogy az alja úgy rászorult a lábamra. Ilyen tipikus "bohócnadrág" volt, csak nem volt annyira vidám. Nem szerettem benne járni, erre meg kényszerített. (Elrettentő példa vége.)