Hogy mondjam meg, hogy még márciusban otthagytam az egyetemet?

Eleve nem értem,ha nem érdekelt minek mentél arra a szakra?

Illetve nem lehet valami jó viszonyotok ha nem tudod elmondani

Kedves kerdező, mi okoz gondot? Mi a probléma? Ha azt a döntést megtudtad hozni, hogy ott hagyd az egyetemet, de az.mar nem megy, hogy hogyan közöld ezt szüleiddel...?

Mert ha igy van akkor, ajkor Neked nem csak az egyetem volt a vakvágány, de az eletben is nehezen fogsz boldogulni.

Ha volt olyan nagy lány meghozni egy ilyen döntest, akkor legyél akkor is az, amikor a szüleid elé kell állni, és az esetleges következmenyeket viselni.

De számomra is nagy csalódás lenne, de inkább az, hogy a lanyom nem bizik meg bennem annyira, higy a problémáját ne tudja velem megbeszelni... ha az anyukád már akkor sirt, amikor elköszöntetek, akkor sanszos hogy ez jobban megfogja viselni.....

Tudom, hogy sok f0szfej van az oldalon, de az durva, hogy nincs jobb dolgotok, mint lehordani egy alig felnőtt embert, aki hozott egy rossz döntést még gyerekként, teljesen tapasztalatlanul, aztán minél kegyesebben akarja a szüleinek tudtára adni.

Kérdező, nyugodj meg, ezt már megtetted, visszaút nincs, most már csak minél előbb el kell nekik mondanod. Jön a húsvét, valószínűleg otthon lesz mindenki, kicsit nyugodtabbak lesznek, mint egy munkanapon, vagy egy átlagos hétvégén. Szépen, nyugodtan vezesd fel, mondd el nekik, hogy tudod, hogy nehéz felfogni és váratlanul érte őket, hogy hibát követtél el azzal, hogy nem előtte közölted velük, de ami megtörtént, azon már változtatni nem lehet. Mondd el, hogy miért döntöttél így, mik a terveid, kérd meg őket, hogy próbálják túltenni magukat rajta, és inkább melletted állni, mert neked is nehéz időszak ez, és szükséged van rájuk, a tanácsaikra. Sok sikert!

Tudom, hogy sok f0szfej van az oldalon, de az durva, hogy nincs jobb dolgotok, mint lehordani egy alig felnőtt embert, aki hozott egy rossz döntést még gyerekként, teljesen tapasztalatlanul, aztán minél kegyesebben akarja a szüleinek tudtára adni.

Nem..a kérdező csak a saját dolgait félti, és nincs benne annyi tartás hogy felvállalja amit csinál, de azt elvárja hogy anyuci-apuci tolja alá a pénzt továbbra is a semmittevésért. Nem az a baj hogy otthagyta, mindenki dönthet rosszul, hanem az, hogy nem volt benne annyi hogy ezt idejében elmondja a szüleiek, hanem ugyanúgy elmegy otthonról, mintha egyetemre menne, tartja a markát, miközben ő nem tesz semmit amiért megérdemelné a támogatást. Gyenge, gerinctelen jellemre vall és én sajnálnám ha ilyen gyerekem lenne.

Igen. A sok hülye lehordott, mintha azzal könnyítené a helyzetből való kilábalást, vagy mintha rossz emberként ne lenne reményed fejlődni.

Amit fontosnak tartok, hogy úgy add elő nekik, hogy akkor már legyen célod, ami felé lépéseket is tettél. Pl. hogy utánanéztél OKJ-s képzések időtartamának és elhelyezkedési lehetőségeinek, vagy közvetlenül munkát keresel.

Én a stressz miatt nem tudtam bejárni fél évig, a szüleim nem szüntették meg a támogatást, és utána az egyetemen adminisztrációs szervezést végrehajtva folytattam a tanulást.

Amikor megmondod nekik, akkorra nem kell beiratkozni OKJ-re vagy munkábaállni, mert akkor úgy élik meg, ebben is hirtelen léptél, és nem volt lehetőségük tanácsot adni. De lássák, hogy már tájékozódtál e lehetőségek felől. Ha nyelveket ismersz, időszakos külföldi munkákat is vállalhatsz, amik csak a kinti ellátást biztosítják, mert az a lényege, hogy a fiatal világot láthasson. pl. Montenegróban a delfinpopulációt mérik fel hamarosan ( [link] de az ENSZ, alapítványok pl. AEISEC ( [link] is hirdetnek olyan lehetőségeket, amikre felelősen mérlegelést követően akár jelentkezni is lehet. Tehát jól is elsülhet ez az egész helyzet.

De ha nem ilyen különleges helyekre mész, hanem a nagy átlagot és - idegállapotodat tekintve talán helyesen - a biztonságot követve képzésre/munkába jelentkezel, akkor is javaslom, hogy kezdj el tájékozódni néhány napon belül, és minél előbb valamennyire felkészülten közöld szüleiddel az új helyzetet.