Elváltunk, mert a feleségem félre lépett. Én mentem el otthonról, és mindent de tényleg mindent otthagytam a közös gyerekünkre való tekintettel?

Elbeszélgethetsz vele arról, hogy az ő érdekeit nézted és hogy nem kizárólag te vagy a hibás a válásban, hogy szereted és attól, hogy az anyukájával nem működött, nektek még nem kellene megszakítanotok a kapcsolatot. De ha eddig nem kedvelt igazán, nem jött ki jól veled, egyáltalán nem biztos, hogy ettől jobb lesz köztetek a viszony.

Ha magamból indulok ki, majdhogynem nekem mindegy lenne a szüleim közül ki szúrta volna el jobban a házasságot, ahhoz húznék, akit jobban szeretek, akivel megértjük egymást, akivel jól érzem magam.

13 éves. Ha nem váltatok volna el, ez akkor is pont az a korszak, amikor nagyon felnőttnek érzik magukat, és utálják a szülőket, meg mindent jobban tudnak. Próbálj vele beszélgetni, de nem támadd, ne vádold, ne kérd számon, mert csak annál rosszabb lesz.

Az meg hogy balek vagy, az nem a lányod hibája. Ne haragudj, de aki csak azért mártírkodik, hogy azt aztán később a másik szemére hányja, azt nem tudom sajnálni. Közös vagyon 50%-a törvényesen járt volna neked. A gyerektartást meg a gyerek 18 éves koráig a különélő szülőnek kötelező fizetni.

Akkor valamit te is eltolhattál a 13 év alatt, ha a lányod ennyire nem kíváncsi rád.

Attól, hogy bármelyik fél félrement (mindegy, hogy melyik) még szerethetne mindkettőtöket.

miért lenne balek vagy mártír?

szerinted direkt arra játszott, hogy "hátha később a lányom nem foglalkozik velem, és én majd a szemére hányhatok mindent!" ?

szerinted ezért hagyta ott? vagy esetleg inkább azért, hogy a gyerek ne sérüljön és meglegyen mindene?

azt is rosszul tudod, hogy 18 éves korig kötelező fizetni a gyerektartást. ha otthagyja a fél lakást, azzal kiválthatja, csak ehhez kell egy közös megegyezés, írásba kell foglalni.

hogy történt, ténylegesen lemondtál a tulajdonjogról?

vagy a tulajdoni lapon még te vagy az 1/2 tulajdonos, csak elköltöztél onnan?

értem én, hogy jót akarsz a gyereknek, de nem egyedül neked kell áldozatot hozni, hogy aztán egy sötét, dohos lyukban tengődj, míg anyuka az új lovagjával hancúrozik a (félig) te tulajdonodban.

ha nem vagy jó anyagi helyzetben, akkor esetleg a saját érvényesülésedre is tekintettel lehetnél. vagy megállapodást kötni, hogy lemondasz a lakás tulajdonjogáról a gyerek javára (és nem az anyjáéra!) a gyerektartás fejében, vagy továbbra is fiezted a gyerektartást, de adjátok el a lakást, és a fele pénz a tied.

a gyerek valóban abban a korban van, amikor akkor is így viselkedne, ha ti boldog házasságban élnétek. ilyenkor úgy érzik, az egész világ ellenük van, egy 13 évesnek úgysem tudod megmagyarázni, hogy ez nem így van. de ez visszaüthet, mert ha most nem keresed, és mondjuk 15-16 éves lesz, akkor majd jogosan mondhatja, hogy hagyd békén, ha 3 évig le se tojtad.

szóval tökéletes megoldás nincs, de talán a lehető legjobb az, ha beszélsz vele erről. és akkor legalább azt érzi, hogy felnőttként kezeled, nem gyerekként.

"Ha valaki félrelép annak van valami oka."

Igen, így van. Mondjuk viszketett a p..csája.

Kérdező, te meg címeres ökör vagy. Ha váltok, van vagyonmegosztás, a jog eléggé egyértelműen megfogalmazza, kinek mi jár. Meg fogsz lepődni, de a válást követően a kiskorú gyermek tartását is szabályozzák.

Szóval ha önként és dalolva mélytorkozod a méteres kékeres bránert, akkor neked a Jóisten sem tud segíteni.