A szüleim tönkretették az életem, mit tegyek?
Egy 15 éves srác vagyok, nyolcadikos. Egészen ötödikig, egy teljesen normális család voltunk. Szerettük egymást, mi, így hárman. Egy szorgalmas, jó magatartású gyerek vagyok, vagyis, az voltam. Ellenben, ötödikben (felső osztályban, ahol már fontosak a jegyek, a továbbtanulásból kifolyólag) egyre több lett köztük a veszekedés, majd úgy döntöttek elválnak, de ebből végül nem lett semmi, helyette 3 évig az üvöltözéseket hallgattam. A folyamatos ordibálás, a rideg hangulat folytán, egyszerűen képtelen voltam tanulni. És, ez végig így ment egészen ezidáig. Most, hogy túl vagyok a felvételin, megbeszélték a problémáit, és már jó pár hónapja olybá tűnik, hogy megoldódott a helyzet. Viszont én nem tudtam így tanulni, 3-as átlagom van, és borzalmas lett a felvételi. (Nagyszülőkhöz nem tudtam menni, mert már egy sem él, más rokonokkal pedig nem vagyok olyan kapcsolatban.) És én a szüleimet okolom mindezért, hogy a rengeteg sírva könyörgés után, le sem tojva folytatták a rikácsolást, mit sem törődve a gyerekük jövőjével, hogy sehova nem fognak felvenni, és nem mehettem álmaim gimnáziumába. Nagyon sokszor megfordult az öngyilkosság is a fejembe, én nem szeretnék gyűjtőbe kerülni tróger, hülye gyerekekkel.
Elnézést, ha valahol kicsit értelmetlen a megfogalmazás, igyekeztem érthetően leírni.
válasza:Hany pontot ertel a felvetelin?
Az enyem es nagyon rossz lett :(
válasza: válasza:Álmaid gimije nem a szüleiden múlt. Engem ütött-vert az alkoholista apám, és lám, gyógyszerész lett belőlem. A szóbeli érettségimre törött orral mentem, mert három nappal korábban akkora pofont kaptam tőle...
Az álmaidért tenned kell.
válasza:#3
Igazad van. De én nem voltam elég erős. Bár nem vertek, nem tudtam a tanulásra koncentrálni, nem ment.
válasza:Sajnálom. :( Egy gyerekre még nagy hatással tud lenni a szülők veszekedése. Diszkrétebben is gyilkolhatták volna egymást, miközben nem feledkeznek meg arról, hogy van egy gyerekük. Teljesen igazad van.
DE. Sajnos azzal nem jutsz előrébb, ha őket okolod. Most, hogy megoldódni látszik a helyzet, szedd össze magad tanuláa ügyileg, és ha nem vesznek fel álmaid gimijébe, teperj jobban, hogy fél-1 év múlva átmehess oda vagy egy picivel jobb iskolába a "gyűjtő" helyett.
Mindig van holnap, ne veszítsd el a fejed. :) Menj el pszichológushoz is, ha nincs kivel megbeszélned az érzéseidet, csak ne temetkezz bele az önsajnálatba!
Ja, és egy tróger középsuliból is nyugodtan mehetsz majd akármelyik egyetemre, ha ez a terveid közt szerepel. :)
Drukkolok, hogy minden rendben legyen veled a továbbiakban.
válasza:Most úgy gondolod, hogy szinte 100%, hogy nem vesznek?
Hányadik helyen vagy?
válasza:Ne haragudj de szerintem túlreagálod. Pontosan tudom (mert a saját bőrömön talasztaltam/tapasztalom) hogy mennyire nehéz úgy ranulni hogy azon jár az agyad hogy a szüleid válnak ,üvöltöznek stb. Ez történt/történik velem is (az üvöltözést leszámítva). DE!
Általános iskolában hidd el semmit vagy szinte semmit nem kell tanulni. Annyira elenyésző mennyiséget (pláne ötödikben ,de nyolcadikban se kell sokkal többet) kell teljesíteni. Hogy ha általánosban ennyire nehezen mentek a dolgok ,akkor mi lesz középsuliban?
Tudom hogy a családi gondok megnehezítik a dolgokat ,de akkor menj el tanulni egy könyvtárba vagy ilyesmi.
Próbáld magad túltenni ezen és majd igyekezz a koncentrálni ,mert hidd el hogy a középiskolában minden nehezebb lesz és sokkal több ráadásul a legtöbb tanárodat (kivételek mindig vannak) nem fogja érdekelni hogy milyen otthoni gondjaid vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!