A szüleim tönkretették az életem?
Durva lelki és fizikai terrorban nőttem fel, apukám már 3 éves korom óta vert. Emiatt olyan durván zárkózott lettem, hogy a barátom mellett sem tudok feloldódni, akivel lassan 2 éve együtt vagyunk, együtt is élünk.
Olyan szintű korlátaim vannak, hogy néha nem merek köszönni, társaságban enni, megszólalni. Ha boltba megyünk, nem merek szólni, ha kell valami, magamnak se merem megvenni.
Szegénységben nőttem fel, most is úgy élünk (nincs mosógép, kevés kaja). Mindketten tanulunk, és mellette munkát keresünk.
Sosem voltam pszichológusnál sajnos. Odahaza azért nem, mert nem tudtam volna úgy megoldani, hogy ne tudódjon ki, most pedig azért nem, mert külföldön élünk, és nem tudok olyan magyarul is beszélő pszichológust, akit meg tudnék fizetni, mivel a napi kétszeri étkezés is gondot okoz.
Sajnos a barátom nem az a típus, akivel lelkizni lehet, így a legtöbb gyerekkori traumámat elfojtottam.
Nem tudom, mihez kezdjek, úgy érzem, teljesen tönkrement az életem.
21N
válasza: válasza: válasza:szia!
azt nem nagyon értem, miből élsz és tanulsz külföldön, de a lényeg, hogy először valami megélhetést kell keresni, hogy tudd fizetni a pszichológust.
én is külföldön élek, és skypeon megy a pszichológussal a konzultáció.
az se mindegy, hogy így kb fele-harmada árban megúszom, mint amibe a külföldi pszichológus kerülne.
én olyan pszichológust választottam, aki amúgy csak rendes, személyes üléseket tart, de megkértem rá, hogy csináljuk skypeon.
nyilván jobb lenne személyesen, de nekem ez is már sokat segít.
Mire gondolsz, első?
20 évesen leléptem otthonról,mert nem bírtam tovább. Ez volt a maximum, amit tenni tudtam. Közben mindketten elvesztettük a munkánk.
4-es, ezt bonyolult és hosszú lenne leírni ide
Sem én, sem a barátom nem vagyunk magyar állampolgárok, máshonnan származunk, így vannak dolgok, amik ránk máshogy vonatkoznak (főként rá)
válasza:kérdező, az elsőre ne hallgass, nem tudja, miről beszél.
nálam "csak" lelki terror volt (és van, valahányszor hazamegyek), de ettől is már rettenetes hátrányba kerültem másokkal szemben.
minél előbb kerülsz pszichológushoz, annál jobb.
feltehetően évekig kell folytatnod a kezelést.
de jól esik, hidd el. nekem is eltartott egy darabig, mire rendesen a bizalmamba fogadtam a pszichológust, de most már mindig várom, mert mindig kicsit könnyebb utána.
az életem is változott, pedig én még nem is járok olyan régóta. érzem, hogy sokat fejlődök tőle, és nagyon fontos nekem ez az egész.
viszont neked magadnak is kell tenned, pl. próbálj megszólalni idegenek előtt, stb.
előszörre elég, ha csak annyit mondasz, hogy köszönöm, stb.
fokozatosan tágítsd a határaidat.
én már kb. 14 éves korom óta próbálok javítani a szociális képességeimen, és mindig újabb és újabb helyzetekbe helyezem magam, és látom, hogy képes vagyok rá.
nem vagy még lekésve semmiről, legalább barátod van.
nekem az ment a legnehezebben.
sok sikert,
és bátorság :)
válasza:6-os válaszod nem értem, mire vonatkozik.
(4-es válaszoló vagyok)
válasza:Köszönöm, utolsó :)
Próbálkozom, természetesen, a 15-16 éves énemhez képest fejlődtem, de még nem értem el azt a szintet, amit egy normális gyerekkorral rendelkező egyénre jellemző.
Amint lesz munkám, első dolgom lesz felkeresni egy pszichológust, de sajna nagyon nehéz és bonyolult az életem, nem megy könnyen semmi.
(Sajna a 3. depresszióm kellős közepén vagyok)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!