Mit tudok tenni, ha fáj amit a szüleim mondanak nekem?

"Úgyse lesz belőled semmi"

"Utcaseprő lehetsz majd esetleg"

"Ekkora hülyét még nem hordott a hátán a föld"

"R.banc" - ezt elmondása szerint viccből mondta apukám

És még lehetne folytatni a sort, de túl hosszú. 14 éves lány leszek 2 hónap múlva, anya 39, apa 42. Van két fiútestvérem. Ha apukám iszik, kibírhatatlan lesz, csúnyán beszél, sérteget, elborul az agya aztán elmegy és a földön alszik valahol a házban (általában). Maximalista, mindig mindennek tökéletesnek kell lennie, de ha valami nem tökéletes, vagy nem úgy van ahogy ő akarja, esetleg aztmondom hogy mindjárt és nem most, üvöltözik. Egy-két hetente minden egyes hétvégén a veszekedésből áll egy napom. Anya nem szokott mellém állni körülbelül soha, de nemtudom miért, hiszen én általában az ő pártját fogom ... A lényeg a lényeg, annyira rossz tanuló nem vagyok, humán tantárgyakból 4-5, de a kémia és társai az egyáltalán nem az én világom. Irodalom- töri szakra szeretnék menni, ezeket imádom, mégis mindig a tanuláson veszekszünk a szüleimmel, és nekem annyira tud fájni, mikor olyanokat vágnak a fejemhez, hogy nem lesz belőlem semmi, de takarító az még lehetek.... Ők ezen nevetnek, de nekem ez nem vicc. Mindig sírok, mikor látom hogy másnak milyen jó a kapcsolata a szüleivel, meg hogy hogy szeretik egymást ... Nekem sosem mondták még, hogy szeretnek, vagy hogy büszkék lennének rám és ez annyira rosszul esik. Mit tudok tenni? Leülni beszélgetni velük nem lehet, mert édesanyám az a fajta akinek nem lehet megmondani semmit, mert csak az az igaz amit ő mond. Köszönöm a válaszokat előre is