Hogyan emésszem azt meg, hogy a szüleim tönkretették az életem? Nem szeretem/szerettem őket és ez fáj.
Apám alkoholista volt és nem tisztálkodott, ezért állandó kézmosási kényszerem van, mert attól féltem, amíg élt, hogy valamivel megfertőződök általa. Más kényszerem is van, amit neki köszönhetek. Anyám gyermekkoromban 8 éven keresztül, amíg általános iskolás voltam, pár centisre vágatta a hajamat lány létemre (úgy néztem ki, mint egy fiú), ezért kialakult bennem egy kóros önbizalomhiány és kisebbrendűségi érzés, amit 41 éves koromig sem sikerült levetkőzni. Nem volt jó a kapcsolatunk ezért és nem is volt kinek elmondanom gyermekkoromban, hogy 12 éves koromtól fájt a hasam és állandóan szorongtam emiatt. Csak 39 éves koromban derült ki, hogy komoly tejcukor-érzékenységem van. Ezt is anyámnak köszönhetem, hogy nem figyelt oda rám. Rengeteg szorongással éltem együtt. Anyámnak köszönhetem azt is, hogy nem költöztünk külön az alkoholista apámtól és el kellett viselnünk. Anyám ugyanis nem tud bánni a pénzzel, így esélyünk sem volt arra, hogy válásuk után megfelezzék a vagyont és megteremtse a lehetőséget, hogy velem különköltözzön. Így nekem nem volt saját szobám, mert a szobámban apám lakott. Anyámmal laktam egy szobában, akit egyébként soha nem szerettem. Apámat sem.
Szeretnék hasonló történeteket olvasni, hogy másoknak hogy tették tönkre a szüleik az életüket.
Sajnálom, hogy életed első 20 évét így, ilyen körülmények között kellett leélned, és ennyi minden rosszat kellett elviselned.
Azóta már eltelt másik 20 év. Lehetőséged van, volt, azóta is, hogy megmutatasd anyudnak és a világnak, hogy lehet azt másképpen is csinálni.
Lehetőséged van, volt, túllépni a korábbi szorongásaidon, fájdalmaidon, lehetőséged van teljesen más életet élni, egészségben, önmegvalósításban, önbizalomban.
Nem feltétlenül szükséges egész életünk sikertelenségét, nyomorúságát és minden kudarcát a szülők nyakába varrni. Mostmár a magad lábára álltál, mostmár a magad életét éleheted, ha mégsem lett eddig olyan, amilyennek szeretnéd, nem biztos, hogy teljes mértékben a szülők az okai.
Nézz egy kicsit a lelkedbe, talán te is tehetsz annak érdekében, hogy jelenlegi életed jobb legyen, mint amit ők mutattak, ők biztosítottak neked.
És talán el kellene már felejteni azt, hogy mi volt az életed első 20 évében, mostmár a tanulságokat életed második 20 évéből kellene levonnod.
MAfyarországon az emberek nagy hányada nö fel alkoholista családban, rengeteg lánynak van ksikorában rövid haja, és mégsincs semmi baja töle.
Ezelött 50 évvel még jóformán nem volt olyan család, ahol a gyereknek külöb szobája volt, pár igen gazdag családot kivéve.
A tejcukorérzékenységet meg ezelött 10 évvel még jóformán senki sem ismerte, nem is hallottak erröl - erre anyád nem tudott volna odafigyelni. MEllesleg nem is tudom, MIT kellett volna odafigyelnie, ez adottság, akinek ilyen baja van, az ezzel születik, megelözni nem lehet.
Szerintem NEKED NEM a szüleid miatt van bajod, hanem eleve beteg a lelkivilágod és velük kényelmesen meg lehet magyarázni, hogy más a hibás.
NE másoban keresd a hibát, hanem saját magadban, mert amig nem jössz rá, hogy nem MÁSOK, hanem TE teszed tönkre az életedet, addig nem fogsz rendbejönni.
Csatlakozok 08:24, még ha nem is ennyire durván megfogalmazva.
Felnőtt nő vagy, 40 éves elmúltál. Már réges-régen a te kezedben van az életed. Ez a családi háttér, amit elmeséltél, egyáltalán nem meglepő vagy szokatlan (sajnos, de így van). Innentől kezdve lassan be kéne látnod, hogy a hiba nem kívülről ered. Tudom, ez baromi kényelmes (még akkor is, ha most ez ellen hevesen tiltakozol), de át kéne lépni rajta. Ez volt a múlt - neked olyan húsz évvel ezelőtt meg kellett volna ráznod magadat, felállni, megtapogatni a gerincedet (miszerint van) bemutatni a szülőknek, és végre elkezdeni a SAJÁT életedet.
Mindenkinek van ilyen-olyan története, és nagyon sokan úgy látják, miszerint a szülei tönkretették az életét. De ez sohasem lehet kifogás. De még nem késő tényleg - menj egy pszichológushoz - hidd el, gyorsan rendbe fog tenni. Ezek a csomók csak benned vannak, te húzod őket szorosabbra folyamatosan. Holott egyszerűen csak el kéne vágni őket, és menni előre az életben :)
azert azt lássuk be hogy a szülőn sok minden múlik.
én azt láttam gyerekkoromban hogy apám,az anyámat egy vascsővel veri.utana elváltak,aztan apám elakasztotta magát.
nekem ne mondja senki hogy öt ez nem viselni meg,mert akkor nem ember.
és hiába múlnak az évek ez az emlék megmarad.
Rengeteg embertől hallani azt, hogy a szüleim így-úgy neveltek, viselkedtek stb-stb.
És azt mondják: én nem akarom, hogy az én gyermekeim is ilyen családban nőjjenek fel, én ennél sokkal jobbat-többet akarok nekik nyújtani.
Vagyis a múlt rossz emlékeit nem az önsajnálkozásra használják, hanem elrettentő példaként, hogy megmutatni, másként is lehet azt csinálni!!!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!