Mit tegyek, ha a szüleim teljesen tönkretettek? 16/L

Nyugi!

Persze mindenki izgul dolgozatírás előtt. Másrészt, ha mégiscsak sikerült volna elolvasnod az egészet, akkor hidd el most egy kicsit nyugodtabb lennél. Majd legközelebb kijavítod a rossz jegyet, hosszú még az év.

Szerezz magadnak barátokat, mert azzal, hogy egész nap csak a 4 fal között stresszeled magad, semmi kikapcsolódás, csak őrlődsz, abba idegileg bele lehet roppanni. Kell egy ritmus az életedbe: tanulás-pihenés-szórakozás-sport, aztán kezdheted előlről: tanulás-pihenés-szórakozás-sport....

Ha megvan a megfelelő ritmus, jobb a hangulatod, jobb a teljesítő képességed, javulni fognak a jegyeid is, és jobban fogod bírni a gyűrődéseket is.

Azzal, hogy bestresszeled magad, begörcsölsz, csak azt éred el, hogy még azt is elfelejted, amit eddig tudtál. Engedj ki, nézd meg mások hogyan csinálják, menj velük, most vagy fiatal, tanulj, de mellette szórakozz is.

Semmi baj nem lesz! Hidd el kisímul minden!

Motiváljon a tanulásban az, hogy te sokkal többre akarod vinni az életben, mint amit a papádtól most látsz. Te sokkal többet, szebbet akarsz majd adni a saját gyermekednek, mint amit te kapsz a szüleidtől. Ehhez viszont még sokat kell tanulnod, és annak most van itt az ideje.

Ha most igazán jól tanulsz, és mindent bevetsz, akkor tudsz menni egyetemre továbbtanulni, ami már azt is jelenti, hogy félig-meddig kikerülsz a jelenlegi, téged nyomasztó környezetből.

De ha most engeded, hogy a jegyeid leromoljanak, akkor tulajdonképpen ezt a jövődet hagyod semmivé foszlani.

Hát itt az idő, hogy összeszedd magad, és dolgozz, tanulj azért, hogy később tovább tudj lépni, és ne légy kénytelen abban a környezetben élni, amely te szerinted máris tönkretett.

Elhiszem, hogy a nem megfelelő családi háttér nem kedvez a lelkivilágodnak. Az én szüleim is állandóan csatároztak, verekedtek is. Szerencsére akadtak csendesebb napok, hetek is, amikor nyugton voltak. 6 éve elváltak, úgyhogy ez megszűnt. Tanulás terén nálunk sosem voltak ilyen nagy elvárások, hogy kitűnőnek kellett lennünk. Nekem Apám mindig azt mondja: csak meglegyen legalább, ha más nem. Ha 1-est kaptam, akkor 1-est kaptam. Nincs még attól világ vége!

Talán azért romlottak le a jegyeid, mert otthon ez a helyzet és a folytonos stressz, hogy meg kell felelned, különben ki tudja mi lesz ha nem csak 5-ösöd lesz... Ne vedd ennyire komolyan, mert bele betegedsz! Ne azért tanulj ennyire szorgalmasan, mert anyád ezt várja tőled! Magad miatt! Olyan mértékben, tempóban ahogy te neked jó. Sajnos te nem tudsz az ellen tenni, hogy apád iszik (saját tapasztalat, az én kedvemért sem mond le az én apám egy sörről sem - mert én mondom! - az én apám is eléggé szereti a piát, sajnos, de nem iszik mindennap szerencsére még, de elég sűrűn már). Anyámmal folyton veszekszem, az is baja ha nála vagyok már komolyan... Átérzem a helyzeted!

Nem tudom, hogy ez ami neked van depressziós állapot e már, de hasonlít rá. Én voltam az és én reggel este sírtam, suliban is elsírtam magam de már azt sem tudtam miért, de sírnom kellett. Rettegtem, hogy emberek közé kell mennem a suliba, már előre stresszeltem a tanároktól is hogy majd megint lecsesznek ha nem teljesítek jól órán, nem esett jó semmit, senkit nem akartam látni... Tanulás sem érdekelt. Nekem gyógyszert kellett iratni, kedély javítót hogy ne bőgjek folyton és tudjak aludni rendesen. Persze a pszichológus semmi értelmeset nem mondott nekem (amikor kb megakartam halni annyira nem volt életkedvem, ő azt mondta tanuljak tanuljak tanuljak ne törődjek semmivel csak azzal! - tök jó volt, hogy akkor legkevésbé érdekelt a tanulás), én csak a gyógyszer miatt mentem el hozzá.

Nem mondom, hogy feltétlen neked is gyógyszert kellene iratnod, de ha úgy érzed nagyon mélyre süllyedsz a rossz kedvbe és semmi életkedvem sem már akkor lehet jót tenne. De előbb próbáld meg lazábban venni a dolgokat. Amin nem tudsz változtatni azon ne idegeskedj! S ami nem megy nem kell erőltetni. Tudni kell lazítani is! Sajnálom, hogy nincsenek barátaid, tudom milyen az! De jegyezd meg, az ember végső soron csak magára számíthat! Nekem hiába volt akkor az az egy barátnőm, a legdepressziósabb korszakomban hagyott szarban.