Miért szülnek gyereket sokan ilyen fiatalon?

Mennyi bunkó ember van itt...

Én sem értem. Az én közelemben az ilyenek unalomból szülnek illetve hogy ne kelljen elmenniük dolgozni. Én ezt látom. Közben a párjuk halálra dolgozza magát. A szülők is besegítenek anyagilag. De abba nem gondolnak bele mi lesz akkor ha a szülők már nem lesznek. Vagy ha a párjuk elveszítené a jól fizető állást. Majd az állambácsi. Így gondolják. Aztán pont az ilyen szülő az aki elvárja majd a későbbiekben hogy a gyerek eltartsa őt.

Azért jött divatba (ahogy te fogalmaztál), mert most látszik annak a következménye, ha valaki húzza-halasztja a gyermekvállalást.

Előbb normális munkahely, aztán lakás/ház, stb... Ez a mai körülmények között akár egy évtizedig is elhúzódhat. Majd nem jön össze elsőre a gyerek, másodjára se, sokadjára se. És ott van az ember lánya 40 évesen, aki minden eddig megszerzett vagyonát odaadná, csakhogy anya lehessen. :(

Én 24 évesen szültem. Addigra megvolt a diplomám, és két évet dolgoztam (igaz minimálbéres helyen, de legalább lett GYED-em, és nem bántam otthagyni)

Ma már 32 vagyok, de nem csinálnám másképp. Látom a munkahelyemen, hogy a 30+ gyermektelen kolleganőim hogyan matekoznak a gyerekvállaláson. És csak csúszik a dolog, de nem mer elmenni, mert nehogy kirúgják, aztán akinek pici gyereke van, nem lehet rá számítani, mert két-három hetente beteg gyerekkel megy táppénzre, mert már másfél évesen beadta bölcsibe kényszerből. Ráadásul az évek múlásával egyre inkább fáradtabb a nő, kevesebb az energia, és egy csecsemőhöz, kisgyerekhez bizony rengeteg kell. Látom a 34 éves kollaganőmön, aki most szült, hogy bizony nagyon nehezen bírja, 10 évvel ezelőtt ez sokkal könnyebben, lazábban ment volna. Ma már lenne egy iskolás gyereke, aki mellett lehetne karriert építeni!

Én áldom az eszem, hogy fiatalon csináltam ezt végig, és inkább összehúzott nadrágszíjjal, de 3 éves koráig otthon maradtam vele (nincsenek nagymamák, akikre bízhatnánk a gyereket, ha beteg pl.)

És sajnos úgy hozta a sors, de utólag ez volt a legjobb megoldás, hogy még egy évig nem találtam munkahelyet, mert az oviban sokat volt beteg, és a gyakori táppénzt kevés helyen tolerálják. Aztán sikerült egy szuper, családbarát munkahelyet találni. És én már "kényelmesen hátradőlhetek" az iskolás gyerekünket nevelgetjük, akivel már értelmesen el lehet beszélgetni, elmondja gondját-baját. Marhára nem hiányzik a pelenkahegyek-éjjel-nappalszoptatás-megfejthetetlen csecsemősírás kombináció.

#utolsó

Csodás önigazolás volt.

Én későn szültem, és örülök neki. Megalapozott egzisztenciával, kiegyensúlyozottan, nyugodtan, mondhatom, bölcsen. Csodás volt, a munkahelyem is visszavárt, mert tizenév releváns szakmai tapasztalattal, a karrierem majdnem csúcsán kevesen értek a nyomomba szakmailag. Sem anyagilag, sem emberileg nem voltak megterhelők a terhességek, sem a kisgyerekes korszak.

#34

Nem mindenki elégedik meg a mummy track melókkal, bocs, "családbarát", azaz nulla fizetés, nulla karrier. Aztán meg nulla nyugdíj. Ez ugyanis az első számú szegénységi kockázat Magyarországon a nőket tekintve.

És nem mindenki gondolja normálisnak, hogy simán kihagyhat 4 egész évet a munka frontján (ebből egy nyugdíjszerző év eleve kiesett ezáltal).

"Semmi normális végzettség, semmi karrier, semmi életcél..."

Nem tudom, hogy Te hol tartasz az életben, szerintem Neked nincs életcélod.

23 éves vagyok, van normális végzettségem, 4 éve dolgozok, szülőktől független vagyok( 3 éve külön településen élünk), másfél éve pedig élettársi kapcsolatban élek. Van egy nevelt fiam, és amint befejezzük a lakásfelújítást, jöhet a közös baba.

Azért a biztos anyagi háttérért pedig tenni kell, hacsak a szülők nem tömik tele a zsebeket. Érdekes, többeknek is sikerül saját talpra állni ennyi idősen, ami Neked furcsa...

Egyébként pedig nem mindenkinek adatik meg a kacsalábon forgó palota, akármennyit gürizik is, és szegény körülmények között él, mert nem tud belőle kitörni. Minden elismerésem az övéké, hogy fel tudnak nevelni ilyen körülmények között is gyereket!

34-es vagyok.

Ez nem önigazolás volt. Ez csak egy vélemény, ami saját tapasztalaton alapult. Az egyik lehetséges magyarázat a kérdező kérdésére. Ezen kívül még nyilván van sok másik, én ezt az egyet tudom hitelesen leírni.

És ne hidd azt, hogy családbarát munkahelyen nem lehet karriert befutni! :)

Veled ellentétben én MAXIMÁLISAN elfogadom a te véleményedet is, és nagyon örülök, hogy neked összejött. És köszönöm, hogy leírtad.

És én veled ellentétben nem kritizállak téged, mert nem tudom, hogy honnan indultál, milyen lehetőségeid voltak, miért döntöttél, ahogy. Te miért teszed ezt mégis? (nem kell válaszolni...)

Én csak a saját nevemben tudok beszelni. 21 eves vagyok es nagyon nem lenne jo gyermeket vallalnom mostansag. A parom 27 eves, mind a ketten most kezdtunk bele egy okj-ba es otthon is elunk a csaladjainknal. En raadasul bejelentve sem vagyok a munkahelyen, volt egy kolleganom neki az utolso heteit is itt kellett toltenie, hogy legalabb gyest kapjon. Nem egy ilyen eletre vagyok, es a gyerekem sem akarom , hogy nelkulozon. De a korombol adodoan sem hiszem, hogy nekem szulnom kene, szeretnek utazni, megelni meg par dolgot, mielott elkotelezzem magam 20 evre.

Ettol fuggetlenul nem itelem el azt, aki ilyen korban szul, de valoszinu sokkal szerencsesebbek,mint mondjuk en.

#34:

AZÉRT teszem azt, hogy kritizálom A HOZZÁSZÓLÁSOD és nem téged, s nem a választott életutadat (nagy különbség!), mert te az első hsz-edben a magad jó döntését állítottad szembe a harmincon túli anyák hosszan felsorolt problémahalmaival.

TEHÁT a hsz-ed önigazolásra szorult és komoly kritikai élt érdemel. Ezért.

A lekezelési kísérlet pedig kösz, nem.

#40-es vagyok, kihagytam: Az lett volna jó, ha a választott életút valóban választott, nem egy három év otthonülés utána egy teljes év munkanélküliségbe sodródás.

Nagyon káros gyakorlat, hogy a nők 3-8 évet nem dolgoznak, majd munkanélküliségbe, alacsony keresetbe, alacsony nyugdíjba és kb. az éhenhalás szélére sodródnak ma az országban tömegesen. Több tudatos döntésre van szükség. S aki ebben csak annyit vesz észre, hogy "jajj, hány évesen szült Gizike, az sok vagy kevés, hűha!", az nem látja a fától az erdőt, kérdező.