Miért szülnek gyereket sokan ilyen fiatalon?

Én már egyáltalán azt sem értem, mi a szarnak vállalnak az emberek egyáltalán gyereket erre az idióta világra? Nemhogy még szinte gyerekként, nulla egzisztenciával.

A sok felháborodott válaszoló biztos mind ilyen. :D

Mert ösztönlények. Nem tudtak maguktól elérni semmit az életben, és kitartásuk sincs hozzá. A gyerek miatt, amit egyébként bárki tud csinálni, meg verhetik a mellüket, hogy ők már szülők, ők nem akárkik.

Szánalmas vagy.

20 évesen szültem, mert akkor akartam. Akkor már két éve dolgoztam főállásban, előtte 16 éves koromtól meg diákként egy kórházban. Van két diplomám, eddig eü szakközépben tanítottam, majd 40 éves fejjel, 20 éves gyerek mellett váltottam, könyvelőirodám van.

És soha nem kérdeztem meg senkitől, miért 40 évesen szül, miért lesz jó hatvan évesen a gyerek ballagására menni... mert az ő dolga.

Szerintem mindenki akkor szüljön, amikor úgy érzi, hogy vállalni tudja. Kinek ez, kinek az a feltétel kell hozzá. És senki fejével sem tudunk gondolkozni.

Engem felháborít mikor valaki látatlanban ítélkezik. (Itt elég sok van ilyen.)

Az a sikeres ember, aki 20 évesen szül, adjon hálát a sorsnak, hogy talált olyan embert egy életre maga mellé, akivel ezt megteheti. Nem az a megoldás ilyenkor, hogy kiállok, és döngetem a mellem, hogy bezzeg én szülhetek.

En 41 évesen szültem, anyám meg 22 évesen. Így alakult. Mondjuk en pont nem féltem a karrieremet, ledolgoztam 18 evet, nem égek a vágytól, hogy mielőbb visszamenjek.

De nem is feltétlenül a kor a lényeg...

Semmi normális végzettség? Nem mindenki járt gimnáziumba.

Semmi karrier? Na és? Van aki 60 évesen sem vágyik karrierre. Akinek a karrier a fontos az egyébként sem vállal gyereket 30-35 alatt.

Semmi életcél? Miért csak a pénzkeresés lehet rövidtávú életcél?

Te ezt nem érted, én meg azt nem értem, hogy mi értelme azért dolgozni, hogy adózhass. Nincsenek önértékelési problémáim, sőt azt hiszem eléggé reálisan látom a helyzetemet, és az értékemet, épp ezért nem gondolom, hogy a saját magam életbentartása a semmire értelmetlen. Ha azért kéne élnem, hogy minden nap bemenjek dolgozni, aztán hazajöjjek a lakásomba, a magányba, akkor inkább lőném főbe magam.

Szerencsére van egy férjem 22 éves korom óta, 24 éves korom óta pedig egy kisfiam, is aki miatt boldogan megyek minden nap dolgozni, mert minden forint amit megkeresek jó helyre kerül - az ő életüket teszi szebbé, jobbá.

Arról nem beszélve, hogy nem kellett azon stresszelnem szülés előtt, hogy találnak-e embert a pozíciómba, utána meg azon, hogy mi van, ha az új ember jobban bevált nálam, és engem nem vesznek vissza. Ehelyett gyes után szépen elkezdtem felfelé menetelni a ranglétrán, a munkaadóim sem félnek attól, hogy huzamosabb időre kiesek a munkából, mert már biztosan nem megyek el szülni.