Szülők és néhány gyerek, nektek ez miért természetes?

Te írtad, hogy havi 10.000 ft-ból élsz és hogy azt a szüleidtől kapod. Ezek szerint apád nem fizet neked a melóért. Ha nem így van, akkor konkretizáld, mert nem teljesen érthető.

Mondjuk annyi elvárható lenne, hogy amíg tanulsz, addig a tanuláshoz szükséges anyagokat, a ruhákat, kaját ők fizessék, de ezek mellett lehet diákmunkázni 16-18 évesen.

Figyelj, én valahol a kettő között voltam. 15 éves koromtól 8 éven keresztül dolgoztam minden nyáron (kemény fizikai melót), mert én szerettem volna. Anyuval szépen nyitottunk egy számlát a nevemre, oda betettem a megkeresett összeg nagy részét és megtartottam belőle azt, amit úgy gondoltam, hogy a nyár maradék részében elköltenék. Amikor egyetemre mentem, felvetettem a témát, hogy vállalnék valami mellék melót, de anya kerek-perec megmondta, hogy ne, koncentráljak csak a tanulásra és diákhitelen se gondolkodjak, mert amíg megteheti, ő támogat. Havonta kaptam kb. 30.000 Ft költőpénzt (mondjuk annyiban szerencsém volt, hogy államin voltam és az albérlet a mienk volt, ahol még 3 emberrel laktam).

Szóval van ilyen is, olyan is, nincsen erre konkrét megszabott szabály/törvény.

26/N

Véleményem szerint - szülő vagyok, akit a szülei, ha szerényen is, de a lehetőségekhez képest mindig támogattak - amikor valaki gyereket vállal, tisztában kell lennie azzal, hogy ez egy életre szól, és ha megteheti, kutya kötelessége anyagilag támogatni a gyerekét, az ésszerű keretek között maradva. Az, amit a te szüleid csinálnak, nem tartozik az ésszerű keretek közé. Ahogy a nagynénémék példája sem, ahol apuci két munkahelyen dolgozik, anyuci meg reggeltől estig, és a gyereküknek - írd és mondd - soha életében nem kellett erőfeszítést tenni semmiért, de tényleg semmiért. Lassan 30 éves, de agyilag mintha 13 lenne, neki kb minden alanyi jogon jár, és tökéletesen életképtelen.

Nagy kár, hogy az arany középutat igen ritkán találják a zemberek...

Nos, valahol el kell kezdeni az önálló életet szép fokozatosan. Gondolom, ha bulizni, piálni kell menni, akkor már felnőttnek érzed magad.

Nem 120 ezerből élsz, mert ebben nincs benne a kaja, lakhatás, suli, a háztartási dolgok...

Szóval te 18 évesen lakást és autót vársz el? Na emiatt szoktak itt kiakadni az emberek.

" hogy mennyit kell rám költeni, holott havi max 15.000 ftot."

Havi 15 ezer messze nem elég egy ember lakhatására és kajájára. Értelek, ha más fizeti, akkor lópikcsa, ha neked kell venni valamit, akkor meg sok.

#27

na várj majd jönnek az orvosok meg a mérnökök, hogy te biztos szr fősulira jártál.

Ma valahogy megszaporodtak a gyakorin az orvosis és mérnökös hallgatók.

Nem azt mondom, hogy a diákmunka úgy ahogy van hülyeség, de ezek a keménykedős "tanulja csak meg" sablonmondatok nagyon gázak.

Tanulja csak meg, hogy mennyit ér a pénz!

Majd akkor megtanulja beosztani, és nem követelőzik mindenféle felesleges drága cuccért!

Tanulja meg, hogy a munka kemény dolog, nem csupa móka, kacagás4

- Hát, először is, jó esetben a munka nem szenvedés, hanem azt csinálod amit szeretsz, és több benne a jó, mint a rossz. Legalábbis erre kell törekedni, a gyereket e felé az irány felé kell terelni, nem azt sulykolni, hogy a munka vér-verejték, stb.

- A legtöbb diákmunka viszont tényleg szívás. sok meló kis pénzért, és egyáltalán nem biztos, hogy köze lesz ahhoz, amit majd felnőttként dolgozik a gyerek.

- Nem kell ahhoz elküldeni valakit kapálni, hogy megtanulja beosztani a pénzt, el is lehet neki magyarázni értelmesen, és akkor megérti, hogy minek mennyi az értéke, mit kaphat meg, és mit nem...stb.

Azért egy dolgot jó lenne tisztázni. Egy középiskolás munkája a tanulás. És amíg több tanítási órával fut le egy hét, mint a 40 órás munkahét s még nem is vettük a tényleges tanulás részét, addig k*rvára hazug dolog ám arról papolni, hogy "ne rinyáljon, majd csak ha ő is dolgozik".

Másrészt az se ártana helyretenni, hogy a szülő nem vmi kegyet gyakorol, amikor a gyerekét eltartja, hanem a kötelességét (akinek nem elég a biológiai, annak ott a vonatkozó törvény is) teljesíti. Az eltartás pedig nem merül ki abban, hogy adok neki enni, meg nem fagy meg télen, hanem a szülő - ismét csak gyakoroljuk a kifejezést - kötelessége pl ruházni a gyereket, megvásárolni a tanulmányaihoz szükséges felszereléseket, sőt vmilyen szinten még a szociális életét is finanszírozni.

Az persze egy másik kérdés, hogy ha a gyerek vmi olyat akar, ami ezeken felül van (akár kategóriában, akár minőségben), akkor természetesen nem ördögtől való, hogy keresse meg a rávalót, már csak nevelési célzattal sem.