Jól látom, hogy sok nő inkább magának szül gyereket és sok családnál természetes, hogy a nő ugrál mindig a gyerek körül, a férfinek meg jóval kevésbé fordult fel az addigi élete a gyerek miatt?

A baj csak az,hogy a nők többsége,ha születik egy gyerek,akkor csak vele törődik, a férjével nem. Azután csodálkozik,hogy baj van a házasságával.

Ha az első perctől kezdve bevonja a férjet is a baba körüli teendőkbe, tud vele másról is beszélni,mint a gyerek "viselt" dolgairól,akkor az apa is szívesen foglalkozik a gyerekkel.

3 gyerek után ez a tapasztalatom.

Jól látod.

Sok nő eleve úgy áll neki, hogy még házasságon / párkapcsolaton belül is inkább magának szüli a gyereket, mert tudja, hogy az pasira úgyse számíthat, és ezért távolodik el és hidegül el sok pár a baba születése után.

Más helyeken, olyan országokban, ahol vagy egyenlő a munkamegosztás, vagy ahol az emberek családközpontúbbak, ott nem ez van, ott az apa és az anya egyformán együtt vannak a gyerekekkel, dehát ebben az országban ilyenre nem futja.

Amikor gyerek voltam, a szüleim elég szépen megosztottak minden teendőt. Mondjuk a vicces rész az volt, hogy apám házias, de technikai antitálentum, így a fizikai erőt nem igénylő szereléseket anyám csinálta.

Apám időben többet dolgozott, hétköznap alig láttam, mert reggel együtt indultunk el (én oviba, suliba), este sokszor későn ért haza - kötetlen munkaidő velejárója.

Viszont hétvégenként rengeteg helyre vitt.

Ha beteg voltam, felváltva maradtak otthon velem. Ha anyám elutazott továbbképzésekre, akkor apámmal maradtam otthon. Voltak bakijai (pl záptojást akart etetni velem, nagyon rossz a szaglása, nem tűnt fel neki :)), de ugyanúgy megcsinált mindent. Pelenkát cserélt, ha már anyám sokszor kelt fel hozzám csecsemőkoromban és láthatóan fáradt volt, visszanyomta és ő kelt egy darabig.

Hétvégi erdőben sétálás, úszás, sportok, lövészet, stb, ezekre többnyire apám vitt, tehát hiába volt hétközben keveset otthon, hétvégén maximálisan pótolta. Néha hétvégén is néhány órát kellett dolgoznia, de soha nem éreztem hátránynak. Ha más nem volt, vitt magával. Halálra untam magam a tárgyalásokon, de kaptam papírt, ceruzát, stb tudtam rajzolni.

Bár nincs még gyerekünk, de a férjem is ilyen típus. Neki már van gyereke, egy darabig ő maradt otthon vele, mert anyagilag így jobb volt. Illetve egyszer rokonok megkértek, hogy egy délután erejéig vigyázzunk a fél éves babájukra. Csak lestem, a férjem profin pelenkázott, amíg én csendben öklendeztem a szoba túlvégében. Bárhol gyerekek vannak, azonnal leül közéjük és szórakoztatja őket, lufit hajtogat, lovagolhatnak a hátán, még az arcfestéshez is ért.

Nagy meglepődnék, ha bármilyen panaszom lenne rá, ha már lesz gyerekünk.

Nekem a tökéletes referencia a gyakorlatilag felnőtt lánya, akinek csupa szép és jó emléke van az apjáról gyerekkorából.

a babát a párom jobban akarta mint én, de mióta megszületett szinte csak én foglalkozom vele, én ugrálok éjszakánként, pedig este már nem szopik, mostanában kezd részt venni a párom a gyerek körüli teendőkben. pl fürdetés, néha néha megeteti, de akkor a plafon is bébikajás, eljátszogat vele.

De szülést követően 6 hónapig mindent én csináltam, egyszerűen nem tudott vele mit kezdeni, szerencsémre a házimunka nagy részét ő végezte.

Egyébként rosszat nem tudnék a páromra mondani, mert nagyon dolgos és imádni való férfi.

Viszont a második babát nagyon meg kell gondolni, mert sok időt vesznek igénybe a gyerekek

Jól is látod meg nem is.

Mi úgy beszéltük meg a párommal, hogy ha itthon van a gyerekkel foglalkozik, én pedig magammal és a háztartással foglalkozok. Fő szabály szerint ellátom a házimunkát, de ha kell segítség szólok és segít. Értem, hogy mindketten akartuk a gyereket, hogy ha éjjel sír akkor az ő gyereke is. De azt is értem, hogy ha elalszik a munkahelyén akkor kirúgják, ami senkinek sem jó. Ha én alszok el, amíg a baba alszik napközben az viszont mindenkinek jó :-)

Szerintem az a baj sokszor, hogy a szülők nem képzelik bele magukat a másik helyzetébe. Az apa nem gondol bele, hogy igenis nehéz és szellemileg fárasztó egész nap egy babával lenni, kimaradni mindenből. Az anya pedig elfelejti, hogy milyen jó érzés volt munka után otthon leülni 15 percre pihenni.

Amit leírsz, én izraeli ismerősöknél tapasztaltam.

3, max 6 hónapot vannak otthon az anyák, aztán vetésforgóban vigyáz a gyerekre az apuka, rokonság, szomszédok, "kisbölcsi", stb.

Mondjuk nem véletlen, hogy az átlag gyerekszám egy családban 3-6 db gyerek, de még a 10 gyereken se lepődik meg senki.