Azt figyeltem meg ezen a fórumon, hogy ha egy anya ordít a gyerekével, az bocsánatos bűn, szinte már természetes, míg ha egy másikuk, akik inkább meglegyinti kicsit, rögtön szadista állat, meg nem való az ilyennek gyerek!?

Milyen eset indokolja szerinted a hátsóra csapást?

Szerintem semmilyen!

ez így van:)Én már megszokta hogy 0%-os vagyok, azért mert le merem írni, hogy indokolt esetben kikap a fiam.

Szerintem az van, hogy a legtöbben azt tudják csak elképzelni, hogy ha valaki elveri a gyerekét, akkor az csak dühből lehet...pedig én soha nem verte még el dühösen,és meg is értette mindig miért kapott, egyből helyretette magát.

De hangsúlyozom nem ez az első, ha hülyeséget csinál.

Abszolút egyetértek veled.

Gyerekkoromban kaptam egyet-kettőt a fenekemre, a konkrét esetekre már nem is emlékszem, nem hagyott mély nyomot egyáltalán. Az órákig tartó üvöltözések, alázások, prédikációk viszont annál inkább, néha még most is megremegek, ha eszembe jutnak.

Az én kisfiam most kétéves, bizony előfordul, hogy kap a pelusos popsijára. Volt már, hogy megbántam, de a többségét nem. Viszont megfogadtam, és eddig be is tudtam tartani, hogy SOHA, semmilyen körülmények között nem fogok vele ordítani, és nem fogom a lelki terror mindenféle kifinomult módszerét bevetni.

Éppen ezért nem hagyom sírni sem, nem "tanítom meg egyedül elaludni", nem mániám, hogy csak azért is én vagyok a főnök, és nem kell Magne B6-ot szednem az idegeimre.

És figyeld meg, én is le leszek pontozva. :)

4-es vagyok, utolsó ez tökre így van:))

mi 5en vagyunk tesók, bizony kaptunk, nem is 1x, de egyre sem emlékszem.Viszont arra igen, hogy mikor nagyobbak voltunk és anya 1-2 hülyeségért elkezdett lelkizni, a végén már mondtuk, hogy inkább verj el, az kevésbé rossz:D

1-es vagyok!

Én elfogadom mindenki válaszát, hisz szerencsére nem vagyunk egyformák!

Viszont: én soha nem emeltem kezet a lányomra, meg sem legyintettem egyszer sem. Úgy érzem elsüllyednék szégyenemben, vagy tőből levágnám mindkét karom ha ezt megtenném. Lehet lepontozni, én ilyen beállítottságú vagyok. Engem a szüleim sem suhintottak soha sem, én ezt hoztam magammal.

A lányom a mindenem, az életem, nem fogom az erőmet sehogy sem fitogtatni a kis testén, pláne nem úgy hogy fájdalmat okozzak neki, vagy bármi. lehet azt mondjátok a seggre csapás nem fáj. lehet. De lelkileg fájhat.

Viszont, az sem jó megoldás ha valaki üvölt mint egy abnormális ezt aláírom.

Akkor mi a jó?

Ki tudja. Mindenkinek az amilyen elvet vall.

Én nem csapkodom, nem üvöltök. Csak kérek, ha kell kicsit hangosabban, de nem fröcsög a szám a dühtől, mert nem vagyok dilis, és a lányom ért a kérésből.

Hisztizett is már. Megfogtam bevittem egy másik helyiségbe, megmondtam neki hogy most itt a tükörnek elhisztizheti a bánatát de én nem vagyok a műsorra kiváncsi. Csak akkor jöhet ki ha nem látok egy könnyet sem. 2 perc múlva semmi baja nem volt. És ehhez nem kellett fenéken csapkodnom.

Hja és nem szedek MagneB6-ot sem...

6-os vagyok.

Aláírom, valóban az lenne a jó, ha úgy tudnánk felnevelni a gyerekeinket, hogy semmiféle fájdalmat nem okozunk nekik közben. Azt is el tudom képzelni, hogy ha egy jó természetű anyának hasonló gyereke születik, akkor puszta magyarázással, szeretetteljes légkörrel, sok odafigyeléssel stb. el lehet érni, hogy ne kelljen a fegyelmezés durvább módszereit bevetni.

De a legtöbb gyerek bizony próbálgatja a határait, és a szülők többségének is véges a türelme. Ilyenkor pedig kérdés, ki mit vet be. Én sem ütöm-vágom a gyereket, nagyon ritkán kap, de ha a tizedik rászólásra is bemegy a tévé mögé vagy ütögeti a madárkalitkát (minden mást szabad neki, abszolút gyerekbarát a lakásunk), akkor ahelyett, hogy egyre vörösödő fejjel ordítanám, hogy most már aztán azonnal de rögvest fejezze be, nyugodt hangon szólok, hogy ha még egyszer megpróbálja, mérges leszek. Öt alkalomból négyszer abba is hagyja.

Természetesen nem állítom, hogy aki nem csap a gyerek fenekére, az idegbeteg lesz. :) Ahogy azt sem, hogy aki elítéli ezt a fegyelmezési módot, az biztos, hogy ordítozik. Csak azt nem értjük sokan, hogy miért elfogadottabb az üvöltés, mint a pelusra verés, mert véleményünk szerint ez utóbbi sokkal kevesebb kárt okoz a gyerek lelkének.

Ja, és természetesen nem a Pearl-házaspár által reklámozott szisztematikus, brutális vesszőzésről beszélünk, nem a gyerek megtörése a cél.