A nagyszülői támogatás, segítség az természetes?
Olyan sok ismerősöm van, aki a többedik gyermeket vállalják, mert a nagyszülők "úgyis segítenek". Itt havi minimum 50-60 e ft-os segítségről van szó.
Vagy a játszótéren anyukát a 3 év alatt max 10x láttam, mert nagymama hordja a két gyereket (1 és 3 évesek), mert anyuka most tanul, most pihen, most vásárol.
Nekem fura ez, mivel nálunk egyik nagyszülő sem segít, sőt megmondták, hogy "felnőttek vagyunk, mi életünk, mi gyerekeink, magunknak szültük".
Valahol arany középút kellene, de én teljességgel ledöbbenek, hogy a szülők ennyire számítanak a nagyszülők segítségére, anyagi támogatására. És nagyon sok ilyet ismerek.
Mit gondoltok erről?
Tényleg természetes, hogy ekkora anyagi, fizikai segítséget elvárjunk a szüleinktől??????
Én valahogy úgy tudnám elképzelni, hogy hétvégente találkoznak az unokák a nagyikkal, ebéd, játék és ennyi.
Nem rásózom éveken át vagy eltartatom a családomat a szüleimmel és sorra szülöm a gyerekeket.
válasza:Mivel a legtöbb nagyszülő nyugdíjas,örül ha unokázhat. Nálunk is könyörögnek a gyerekekért.
Az anyagi támogatás pedig az ő dolguk,ha meg tudják oldani, a nagyszülő biztos jobban örül, ha látja mire megy a pénze,mintha majd a halála után kapják csak meg.
válasza:Az,hogy a gyerek elvárja a támogatást,nem természetes.
Ha a szülők akarnak segíteni,az már az ő dolguk.
válasza:Számomra is a középút az elfogadható.
Nekem is furcsa, amikor valaki azt mondja,hogy most várom a 2. babát, anyósoméknál lakunk.
Én anno megmondtam a férjemnek,hogy nem szülünk a szüleink nyakára gyereket.
Ha nem tudom kifizetni az albérletet, akkor nem szülök!
Mondjuk én azt sem értem,hogy hogy tudja valaki mindig lepasszolni a gyerekét.
Én is ott hagyom anyukámra, ha mondjuk fordrászhoz, vagy tornászni megyek, de hogy minden nap több órát ő legyen vele, nekem nem lenne jó. Nekem hiányozna a gyerekem!
Lakáshitel 100 e ft felett, átlag kereset, gyed.
Mégis "majdcsak lesz valahogy", szüleim úgysem hagyják, hogy kilakoltassanak.
Nagyszülő "dicsekszik" 83 évesen én nevelem az unokámat, anyukája igaz 4 órában dolgozik, de velem sokkal jobban szeret lenni az unokám, én fürdetem, én altatom, 4-5 napot éjjel is itt alszik.
"Tanul a lányom, már 8 éve, közben megszületett a 2. gyereke is,dehát mit csináljak, tanulni akar, így én vigyázok rájuk. most tervezik a 3-at"
"Megszületett a kistestvér, így nálam van egész nap a 2 éves unokám, mert anyukájuknak nagyon sok"
78 éves bácsika, aki alig tud menni, láthatóan teljesen kivan, de segít, mert úgy gondolja, hogy segítenie kell
válasza:Családja válogatja. Nagyon sok múlik a nagyszülők és a szülők egymás közti viszonyán, a fizikai távolságon stb.
Szerintem természetes kének, hogy legyen a segítség, de kikövetelni persze nem lehet. A persze kulturáltság dolga, hogy ezt ki hogyan kezeli, minket is támogatnak anyagilag a nagyszülők, de erről egy ismerősöm sem tud, sem gyerekes, sem gyermektelen. Nem beszélünk ilyesmiről.
A másik: nálunk sajnos még nem nyugdíjasok a nagyszülők, és eléggé bántja őket, hogy nem tudnak annyit unokázni, amennyit szeretnének.
Tudod, normális családokban természetes (kéne, hogy legyen) az egymás iránti tisztelet, és a segítség. Elvárni, követelőzni persze nem kell, de nagyon jó érzés a tudat, hogy nem vagyunk egyedül a világban, és bármi probléma van, van kire számítanunk.
És most olyat mondok, ami lehet, hogy nagyon meg fog botránkoztatni: mi is annak a tudatában vállaltuk a második babát, hogy számíthatunk a nagyszülőkre. Nem "sózzuk rájuk" (nem is kell, boldogok, ha segíthetnek), nem zsigereljük ki őket, de jó tudni, hogy ha olyan helyzetben lennénk, támogatnának minket. Már most visszakapják azzal, ahogyan az unokájuk rájuk néz, és biztosak lehetnek abban is, hogy öreg korukban sem fogjuk őket magukra hagyni. Nálunk ez így szokás.
4,5 éves kisfiú, nyárra nagymama minden napra befogva, mert nem ovis a fiú, mert nem szobatiszta.
De egyébként sem akarták 5 éves korig oviba íratni, mert van a nagymama Pest másik végéből naponta utazva.
"Én ruházom, veszem az összes játékot az unokámnak, szegény lányoméknak van elég gondja ígyis"
"Szüleim veszik az összes márkás ruhákat, márkás játékokat (halomszám), lakásban minden nagyobb dolgot (bútorok, kocsi szerelés) -dehát ők a nagyszülők, miért ne vennék"
2 gyerek, itt is százezres lakáshitel, átlag bér (össz bevétel: 220 eft)
Akkor lehet, hogy nálunk nagy a gond, hogy egyik oldalról sem kapunk semmilyen támogatást, pedig egyik oldalról megtehetnék az anyagit, másik oldalról a fizikait.
Mégsem kapunk SEMMIT.
Mégcsak nem is kíváncsiak az unokákra.
A másik akkor toppan be, amikor neki jó, nem segít, csak fél órára átjön kéthavonta egyszer. Anyagilag nem is tud, mert nyugdíjas, de ráérne, mégsem jön.
Pedig az unokák kedvéért főleg, de jóban vagyunk.
De én akkor sem vállalnék úgy gyereket, hogy majd a mama-papa segít így vagy úgy.
Ezt pofátlanságnak tartom és nagyfokú felelőtlenségnek.
válasza:Az én szüleim nagyon gazdagok! Már több évvel ezelőtt azzal csesztetett bennünket mindenki,hogy miért nem vállalunk már gyereket, a nagyszülők úgy is segítenek, hiszen megtehetik.
Nem is értettem,hogy miért ilyen megdöbbentő,hogy magamnak akarok gyereket szülni és úgy,hogy én adhassak meg mindent neki.
Persze, most is kap egy-két dolgot a baba a szüleimtől, de a nagyobb dolgokat mi vesszük meg neki. Engem és a testvéremet felneveltek, nem az ő dolguk még az unokájukat is eltartani!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!