Előbb -utóbb idejutunk, hogy ez lesz a természetes a túl liberális szoktatás-nevelés eredményeképp?

Hát amit a másik kérdésben leírt a kérdező, az tényleg rettentően egészségtelen dolog, arról nem is beszélve, hogy a közös étkezés is része a szocializációnak. Itt nem arról van szó, hogy minden nap több fogásos ebédet kell prezentálni a családnak, hiszen ahol mindenki dolgozik, ott a legtöbben nincsenek is otthon ebédidőben, a gyerekek is ott esznek, ahol vannak - bölcsiben, oviban, iskolában.

De azt meglepetten tapasztalom, hogy sok családban úgy indulnak el reggel, hogy egy falat reggelit nem eszik senki, csak útközben bekapnak valamit, aztán ha hazaérnek, akkor is csak kutyafuttában esznek, de még este sincs közös étkezés.

Nálunk nagyon nem így volt ez, amikor gyerek voltam. Mindössze egy negyed órát kellett reggel rászánni, hogy leüljünk reggelizni, ettünk egy lekváros kenyeret, meg hozzá a gyerekek kakaót vagy teát, a felnőttek teát vagy kávét. Oké, mi egyszerre indultunk otthonról.

Ebéd az mindenkinek ott volt, ahol dolgozott vagy tanult, ez oké. De este a vacsora mindig együtt volt, mindig este fél hétkor. Lehet mondani, hogy hát egyen mindenki akkor, amikor éhes, de ha megszokja az ember, hogy vacsora ekkor meg ekkor, hát beáll arra, hogy akkorra éhezzen meg.

Jó, nem kell mereven ragaszkodni az időpontokhoz, de ami a másik kérdésben le van írva, az valami borzalom. Hogy soha nincs közös étkezés, hogy egész nap folyik a nassolás...

Így semmi közösségi jellege nincs, ez nem étkezés, csak táplálkozás. Számomra az ebéd, a vacsora gyerekkorom óta nem csak azt jelenti, hogy eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem azt IS, hogy együtt vagyunk, leülünk a terített asztalhoz, elfogyasztjuk az ebédet vagy vacsorát, beszélgetünk, utána együtt rendet teszünk.