Titeket vertek kiskorotokban? Ha igen miért? Apukád vagy anyukád?

Anyukámnak gyakrabban eljárt a keze, apukám nagyon ritkán vert meg, de akkor keményebben. Egy esetre emlékszem, amikor dacoskodtam vele kb. 6-8 évesen, neki meg elfogyott a türelme és jól elfenekelt.

Akkor természetesen minden verésnél úgy éreztem, nekem volt igazam. Felnőtt fejjel már másképp látom, de nagyrészt el is felejtettem a konkrét eseteket.

Az biztos, hogy mindketten nagyon szerettek gyerekkoromban és szeretnek most is. Amióta felnőttem, sok döbbenetes szülő-gyerek viszonyról hallottam (itt a GYK-n is), és annál inkább tisztelem és becsülöm őket. Nem mindenben értünk egyet (a gyereknevelésben sem teljesen), de jó anyának és apának tartom őket.

Amióta pedig gyerekem van, még inkább megértem őket. Bár én nem vertem meg a gyerekemet, de amikor dacoskodik velem, sokszor eszembe jut, azt kapom vissza tőle, amit valaha én okoztam a szüleimnek. :DDD De nem tudok haragudni rá sem, ahogyan a pofonokért sem a szüleimre.

43F

Nem sokszor, de még mindig félek az apámtól.

Anyám néha adott egy-két pofont, ha visszabeszéltem. De volt olyan is, hogy ököllel koppintott a fejemre, ami azért elég sokáig tud fájni. Ezek egész ritkán történtek meg, mert üvöltözni jobban szeretett. Volt, hogy a háromnegyed órás úton hazafelé végig üvöltözött, elhordott mindennek, nagyon rossz volt. Szembejött közben néhány akkori osztálytársam, hát nagyokat néztek. De a legrosszabb az volt, amikor halál komolyan meg lettem fenyegetve vele, hogy apámhoz költözök. Apám nem vállalt volna el, nyilván, de akkor ezt nem tudtam. Aznap éjszakába nyúlóan zokogtam, nem aludtam egyáltalán, és térden csúszva könyörögtem anyámnak, hogy bocsásson meg, bármit megteszek, csak ne rakjon ki. 10 éves voltam egyébként, és nem emlékszem, mi volt az a hatalmas bűn, amit elkövettem...

Apám ameddig velünk élt, olyan pofonokat adott, hogy a fal adta a másikat. Mindig fáradt volt, csöndben kellett lenni, nem szabadott hozzászólni. Éjszaka volt fent, és zajongott, nem tudtunk aludni tőle. Nappal meg aludt, de csöndben kellett, hogy legyünk, különben ütött. Ha épp kocsiban voltunk, amikor felment benne a pumpa, akkor hátranyúlt és veszett erővel elkezdett szorongatni, ahol éppen ért. Mindig volt nyoma. Amikor már elkezdtem nőiesedni, már csak ritkán láttam, de akkor megjegyzéseket tett, fogdosott láthatásokon.

Anyámnak meg tudtam bocsátani, elfelejteni viszont nem tudom, főképp a szóbeli bántalmazásait. Apámat utálom, de nem is kell látnom.

Egyébként van ilyen kis füzet, amibe anyám leírt mindent, amit egész kicsi koromban mondtam. 24-30 hóig a legelső, hogy "Anya ne beszéljél csúnyán apával és apa ne veszekedjél anyával". Idilli. Aludtam párszor a küszöbön, ameddig hallgattam, ahogy a konyhában ölik egymást.

#13

Nálam az idővel elmúlt, és

őszintén remélem, hogy rajtad is segít majd az idő :)

Verés nem volt de keményen elfenekeltek mikor sírtam. Aztán azért sírtam mert fájt a fenekem.

2-3 alkalom után rájöttek hogy ez logikai zsákutca.

Meg persze 1-2 atyai pofon ha nagyon csúnyákat mondtam/csináltam.

Aputól kaptam, alkoholista, amikor be volt rúgva, jött nekem párszor, erkélyről akart kidobni, fejemet verte ököllel, ágyból kirángatott hajnalban, hogy hova raktam a cuccait, amit ő pakolt el csak nem emlékezett és ütött, hogy adjam elő. Minden napra jutott cirkusz. Remegtem, hogy mi vár otthon, lesz-e ugyan verekedés. Anyámra is kezet emelt folyamatosan. Állandóan egymást ölték. Én meg felnőttem közben és otthagytam őket. Mai napig ezt csinálják. Nem haragszom apura sem és anyura sem, hogy nem tett semmit.Valószínűleg én sem leszek tökéletes szülő. Jó a kapcsolatom velük. Így, hogy külön élünk.

26N

Többször is kaptam anyámtól fakanállal, néha apámtól is puszta kezeset.

Amikor megkaptam életem első mobilját (nokia 3410) ezer akárhány forintért vásároltam rá valami bugyuta játékot wapon vagy min keresztül. Legfőképp arra kaptam a telót hogy a szüleim elérjenek ha akarnak vagy hogy én meg tudjam őket csörgetni és ők visszahívjanak. Mivel feltöltőkártyás sim kártya volt benne hamar lefogyott a pénz a játék miatt. Amikor egyszer megkérdezték hogy ugye megvan még rajta a pénz amivel megkaptam akkor azt hazudtam nagy határozottsággal hogy igen. Blöfföltem, azt hittem bejön, de látni akarták szóval oda kellett vinnem a telót hogy megnézzék...amikor smsben lekérték az egyenlegem akkor derült ki a dolog. Istenesen elpi.áztak. Még este fürdés után is csengett a fülem, a suliban alig bírtam leülni a székre úgy fájt a hátsóm. Emlékszem hogy után elmagyarázták hogy nem a pénz miatt kaptam meg mert hülyeségre költöttem, hanem azért amikor direktben megkérdezték akkor a szemükbe hazudtam, ha elmondtam volna akkor egy ujjal sem nyúlnak hozzám..max elmondják hogy többet ne forduljon elő.

Olyan is volt(ezen még ma is nevetek) hogy a szobámban unatkoztam, ezért gondoltam milyen jó móka lenne szétszedni egy alkoholos filctollat. Csak volt a baj hogy a művelet sikerességét követően összevissza rázogattam és teljesen kipettyeztem a falat vele, mindenhol látszott a nyoma. Aztán megpróbáltam csavarhúzóval kikaparni a falból a szennyezett részeket. Mondanom sem kell nyilván még borzalmasabb lett... Amikor megjött és meglátta, közölte velem hogy most nincs ideje elverni, mert mennie kell az ikeába vásárolni, meg egyéb helyekre ügyet intézni, de majd ha hazaértünk akkor bepótoljuk. El kellett vele mennem, egész úton könyörögtem neki hogy bocsásson meg stbstb...de az volt a válasza hogy ezt már megfőztem magamnak..és legyek férfi.. Hazaértünk és úgy elvert fakanállal hogy 2x cserélt közben újra, mert eltörtek rajtam. A végén már bogrács főzőkanállal ütött, de az is megadta magát, meg addigra már el is fáradt a nagy erőlködésbe. Aztán mondta hogy húzzak a szobámba és meg ne lásson aznap még egyszer. Taknyom nyálam egybefolyt és zokogva bújtam a takaró alá. A matekot én sem értettem:) , azt is úgy kellett belém verni, nagyon jó praktikát talált ki anyám, úgy csinálta hogy tanulás közben a fakanál a kezében volt és ahány rossz választ adtam annyiszor vert(volna) a fenekemre, de mivel ültem ezért jobbára a derekamat püfölte vele. Volt hogy 6 órán keresztül kellett ülnöm a matek felett. Közben anyám főzött mosott, takarított és oktatott. Volt hogy amikor játszottam az udvaron és valami rosszat csináltam(valami szarság eltört stb) akkor az volt a büntetés hogy "irány matekozni, hozd a könyvedet és füzetedet" könnybe lábadt szemmel vittem a cuccaimat.

Amikor valamiért kiakadt rám akkor gyakran mondta hogy amikor megszülettem és volt rá lehetősége hogy megfojtson ott helyben akkor kellett volna megtennie amíg nem késő. Mamámmal nagyon jól kijöttem, minden hétvégén ott akartam lenni, mert ő ágyba vitte nekem a rántott sajtot is reggel miközben a pokemont néztem a kölyökklubbon.. Rohadt szar érzés volt vasárnap amikor tudtam hogy kezdődik elölről a hét. Minden erőfeszítés ellenére rosszak voltak a jegyeim főleg mert egyre jobban utáltam az egészet. Aztán elváltak a szüleim és apámmal maradtam, de akkor már szakiskolába jártam. Ott nem volt annyi gondom, matek sem volt. Amikor végeztem, egy évet dolgoztam és rájöttem hogy ezzel a végzettséggel csak egy utolsó csicska senki vagyok kevés pénzért ezért elkezdtem esti iskolában érettségézni. Apám fizetett nekem magántanárt matekból aki elmagyarázta a dolgokat úgy hogy meg is értettem és nem voltak olyan rosszak a jegyeim, sikerült leérettségiznem. Most egy okj-s szakmát csinálok munka mellett amit ha elvégzek akkor jobb melóm is lehet.

Anyám pesten van, de érdekes hogy megváltozott és most jó kapcsolatban vagyok vele, ha ottvagyok akkor kinyalja a fenekem, összevissza főz mindent és macikámnak hív, este még be is takar és jóéjt puszit ad 22 éves létemre..Vannak még hülyeségei mint minden nőnek, de mindezek ellenére meg annak ellenére ami régen volt, szeretem..Lehet hogy egszerűen alkalmatlan arra hogy gyermekekkel foglalkozzon, felnőttként nincsen vele gond.