Téged tisztel anyukád?

Tisztelne, de már késő..

Amikor kellett volna sosem hallgatott rám, hát most egye meg amit főzött!

Én haladok, már a második lakásomat vettem, ő meg a panelba dekkol..

Nem, mert mindenemet elvette, és kidobott az utcára, hogy az új faszija odaköltözhessen.

Aztána csávó szanaszét csalta fiatalabb nőkkel, meg kicsalta a pénzét, most meg hupakkolhat 50 évesen egyedül a panelba!

Cseppet se sajnálom!

Nem tisztel!Szeretni is csak a maga módján...

Gyerekként sem tartott semmire, holott állandóan azt hangoztatta, mennyire szeret. Persze ezt mások felé. Nem emlékszem, hogy ezt nekem akár egyszer is mondta volna, vagy hogy csak úgy simán átölelt volna. Mindig mindenért ordított, mindig máshoz hasonlított, soha nem voltam neki elég jó. Pedig jól tanultam, csöndes, jó gyerek voltam.

19 évesen elköltöztem, akkor is csak azt hallgattam, hogy majd hogy lezüllök...soha nem ittam, nem dohányoztam. Nem lett igaza. Családom lett, gyerekek, másnak áradozik a gyerekekről, ha velük van kikészíti öket is a folyamatos ordítozással, csesztetéssel.

Bármit teszek, nem büszke semmire. Család mellett továbbtanulok, szerinte minek, úgysem fog menni. 40 múltam, elkezdtem futni, még egy félmaraton sem elég neki, hogy úgy érezze igen, büszke vagyok a lányomra, tisztelem azért ami....

Már túltettem magam rajta, de sokáig küzdöttem azért, hogy jó legyen a kapcsolatunk. De már nem érdekel, megbántani sem tud. Sokáig fájt, hogy nincs olyan anyám, akinek elmondhatok dolgokat, aki megért és mellettem van. Évente egyszer beszélünk. Már nem szeretem, nem utálom, nem sajnálom, nem mondhatom azt hogy én tisztelem, de azt sem, hogy nem. Nem érzek semmit felé. Sajnos:(

Most már igen:) - egy időben "hálátlan" voltam, aztán felnőttek az unokatestvéreim is, és anyám rájött, hogy minden viszonyítás kérdése:))) - azóta "szerencséje van" velem:)))

Apám hálás a sok segítségért, amit kap (rá is szorul), mégsem fogja soha feladni azt az álláspontját, hogy "nem vagyok teljesen komplett" - de alapvetően tiszteli a "hülyeségeimet":S, nem szól bele semmibe, csak időnként elmondja, mennyire rosszul fogom fel az életet:S