Anyukád játszmázását hogy véded ki?

Nekem anyósom ilyen, képtelen bármit is nyíltan megmondani, csak utalgat, sóhajtozik. Engem nem érdekel (ritkán látom, kibírom), páromat viszont nagyon zavarja, hiszen az anyukája.

Okosat nem tudok javasolni, ki kell bírni, nem fog megváltozni.

Hát én is elég reménytelennek látom, de azért próbáld meg, hátha.

Ilyenkor mondd neki: "Sajnálom, ha mondtad volna, hogy hozzak útközben 2 liter tejet, akkor természetesen hoztam volna. Sajnos nem vagyok gondolatolvasó. Legközelebb kérdezd meg, ha nem megoldható, úgyis megmondom."

Bár tudom, hogy már próbálkoztál. De nincs jobb ötletem sajnos.

Az enyém is ilyen, pár évtizeddel idősebbek vagyunk, úgyhogy bízvást mondhatom, hogy ez nem sokat fog változni.:-)

Én azt szoktam csinálni, hogy rákérdezek: miért, mit szeretnél? Akkor már általában elmondja normálisan, ha köntörfalaz, még egyszer, nyomatékosabban megkérdezem. Ha tudok segíteni, megcsinálom, ha nem, megmondom kedvesen, de határozottan, hogy ezt most nem tudom megoldani, kérjen meg valaki mást.

Az a vicc, hogy pontosan tudja, mennyire idegesít a "hol vagy most? mit csinálsz most?" típusú kérdés, de az esetek 70%-ában még mindig így indít, pedig többnyire nem szoktam rá válaszolni.:-)

Ne törekedj arra, hogy kitaláld a gondolatát. És ne legyen lelkiismeretfurdalásod, ha megsértődik ilyenek miatt.

Én inkább visszadobnám neki a labdát.

Vagyis, ha utólag szemrehányást tesz, hogy miért nem vettél tejet (nem kérdezted meg, miért kérdezi, hol vagy), akkor vágj vissza azzal, hogy ha tényleg azt akarta volna, hogy vegyél, akkor mondta volna. Ha nem mondta, akkor nem is akarta veled megvetetni, csak most kötekszik veled. Ezt mondd meg neki kerek-perec, így kizökken a sértődéses-világfájdalmas hangulatból, és talán elkezd gondolkodni ezen.