Muszáj odaadnom az apjának?

Jogilag szerintem igen.

Nálunk is így volt, én voltam a gyerek, aki nem volt hajlandó elmenni az apjával. Nálunk ebből nem volt gond, tudomásul vette és nem lett belőle semmi ügy. De engem erőszakkal sem tudtak volna elvinni, nagyon megmakacsoltam magam. Aki ennek ellenére elviszi a gyerekét, az nem normális.

A gond az, hogy ha nem megy a gyerek, akkor az apa feljelenthet téged a láthatás akadályozása miatt, ami igen sokba kerül, és minden alkalmommal emelkedik a büntetés összege.

Ha a gyerek nem akar menni, akkor a gyámhatóságon kell bejelenteni, ök segítenek megoldani a helyzetet.

"Mondom nekik mindig hogy jól fogjátok érezni magatokat és szeret titeket apa( Amúgy utálom azt a parasztot de nyilván nem mondom a gyerekek előtt.)"

Így kell skizoid személyiségeket nevelni. Így van megírva a nagykönyvben.

Gondolod, hogy az utálatodat NEM ÉRZIK a gyerekek????

Széttöröd a lelküket. Verbálisan mást mondasz, mint amit érzel.

Egy gyerek teljes mértékben befolyásolható. Szerintem meg lehet érteni, hogy egy szülő próbálkozik valamilyen szinten kapcsolatot tartani a gyerekeivel még akkor is ha ellenállásba ütközik, mert nem feltétlenül a gyerek ellenszenve az amit a gyerekétől kap.

Egy kisebb gyerek esetén a viszonyokat nagyon nagy mértékben befolyásolja a nevelő fél hozzáállása a dolgokhoz. Egy-egy fintor, néhány aggódó nézés és máris el van intézve, hogy ne akarjon sehova menni az a gyerek az utált személlyel. Semmi rosszat nem kell mondani, bőven elég ha mást mondasz, mint ami a testbeszédeden látszik. A gyerekek sokkal jobban felfigyelnek az ilyen dolgokra, mint egy átlag felnőtt.