Mit szólnátok, ha a gyereketek minden alkalommal sírva menne haza a vezetési óráiról?

Nem igazán tartottam fontosnak a jogsit sose, de hagytam magam rábeszélni az autósiskolára, óriási hiba volt.

Kreszt, elsősegélyt egészen élveztem, érdekelt, elsőre meglett.

Viszont a gyakorlat borzalmas, reménytelennek érzem magam, az órák több mint felén vagyok túl, de elindulni csak kb ötödszörre sikerül mindig, hármasba csak az oktató segítségével tudok váltani ha fogja a kezem, a kormányt nem tudom úgy "alá szedni" ahogy azt elvárják, stb.

Az oktató is pár órája elkezdett kiabálni velem, pedig sok ismerősömet oktatta ő, és mindenki kifejezetten őt ajánlotta, hogy birkatürelme van, és nagyon jó, és elnéző és segítőkész és kedves.

Hazafele minden nap bőgök egész úton, utálom az egészet.

Anyával próbáltam erről beszélni, közölte, hogy márpedig nekem jogsim lesz akkor is, ha beledöglök, márpedig elsőre fogok átmenni a vizsgán, és az életben sok olyat kell csinálni, amihez nincs kedvem.

Ti is így reagálnátok? Valamit nem tudnék vele kezdeni szerintetek? Nagyon nem jó így :(