Ha valamelyik családtagotok, gyereketek, tesótok haza viszi az új barátnőjét akkor külső alapján sokat ítéltek meg a lányról?

Első bemutatásnál mindenképpen öltözz visszafogottan, ha mindenképpen sminkelni akarsz, akkor azt is szolidan.

Az, hogy később máshogy öltözködsz, máshogy viselkedsz, az nem azt jelenti, hogy nem Te vagy. Én sem nyílok meg azonnal mindenkinek.

De azért egy jó tanács: a helyedben elgondolkoznék, hogy a párod miért is van veled? Szégyell? Mert nekem ez jött le.

Én nő vagyok és szóba sem állnék piercinges, agyontetovált, fültágítós festett hosszú hajú vagy kopasz férfiakkal.

Hazahozni meg pláne nem.

Viszont az, hogy te így öltözködsz nem hiszem,hogy gond.

Ez nőies, műkörme lassan mindenkinek van, az pedig hogy fekete a hajad, hát istenem, az enyém meg szőke :D

Szóval sokat elárul a külső, de nem úgy ahogyan te gondolod.

Anyaként mondom(nekem is 19 éves a fiam) hogy bizony a külső sokat elárul az emberről.Hazudik az aki azt mondja hogy az első benyomást nem a külső alapján dönti el.Én alapjáratban vidám,belevaló nő vagyok,és nem igazán szoktam beleszólni a fiam szerelmi ügyeibe.Ha egy olyan lánnyal jönne haza mint amilyet leírtál,nos valószínű,hogy nem szólnálak meg érte,és nem mondanám azt,hogy " te jó ég! csak leopárdmintás ruhád van?"Az is lehet hogy tetszene a ruha (nekem is volt 17 évesen testhez tapadó leopárdmintás miniruhám aminek a háta teljesen nyitott volt)Engem a műköröm jobban zavarna..(sosem értettem,hogy méteres körmökkel hogy tud valaki mosogatni)Szóval ha a ruha egyedi is,de nem qrvás akkor nem szólnék.

Ami viszont engem személy szerint idegesít az ha valaki cserfes..Egyszerűen falra mászok tőlük.Ez az a rossz emberi tulajdonság amire nem lehet azt mondani hogy "aranyos" vagy "édes"..Én is szeretek beszélgetni,de menekülők az olyan emberektől akik levegőt sem vesznek csak beszélnek-beszélnek..Szinte észre sem veszik,hogy be nem áll a szájuk..(ismerek pár ilyen embert,és igyekszem is a lehető legkevesebb időt tölteni velük.)

Szóval ha jó benyomást akarsz tenni,akkor olyan öltözékben jelenj ami tükrözi az egyéniségedet,de nem kirívó..A sminkeléssel nincs baj,ha nem 1 kiló vakolat van az arcodon.A műkörmöt is elfogadják az emberek,az sem vészes..De figyelj arra,hogy az első nap más is szóhoz jusson..Ha egész nap be nem áll a szád,biztos lehetsz benne,hogy a szülők maguk között megbeszélik,hogy "szegény lány szófosása van"

Üdv

talán ne öltözz éjszakai pillangónak amikor a pasid szüleihez mész. Nem fog belehalni a baromi egyedi személyiséged,ha egyszer pics@szoknya helyett nadrágot húzol:D

Amúgy igen,számít a külső.Ha valaki ilyen közönségesen néz ki,akkor az is. Itt ezen az oldalon érdekes,mindenki azt írja,ez az ő egyedi stilúsa,de emellé nem viselkedik bután,kihivóan,közönségesen.

Na én ilyen ellenpéldát még életemben nem láttam. Nem gáz,ha valaki szeret ribancos lenni,de akkor ne tagadja le..

Nos, amikor én bemutattam apukámnak a tetovált és piercinges pasimat, elsőre láttam a döbbenetet az arcán, de mivel az első beszélgetésük után már felajánlotta neki a tegeződést, megnyugodtam.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy intelligens szülő veszi a fáradságot, hogy megismerje a gyerek párját, aztán alkot véleményt. Ha meg ezt mindenféle előítélet ellenére teszi, főleg le a kalappal. De ha első ránézésre megmásíthatatlan véleményt alkot, akkor az az ő szégyene, nem azé, aki esetleg kicsit egyedibb kinézetű.

Én nem vonok le semmit különösebbet a külsőből, inkább amit mond, ahogyan viselkedik.

Rám amúgy általában jó benyomást tud tenni egy divatos nő, még akkor is, ha plázacica külseje van. Én azt szépnek, ízlésesnek, dögösnek tartom, nem pedig könnyűvérűnek.

Szerintem ne menj kosztümben, ha az nem a te stílusod, csak egy kicsit legyél visszafogottabb smink ill. ruha terén, de beszélgetés közben célozhatsz rá, hogy ettől merészebb szokott lenni a stílusod. Legalább nem lepődnek majd meg, ha legközelebb is találkoztok.

számít a külső. első találkozásomkor a barátom szüleivel hallottam egy elsuttogott mondatot, hogy vigyázz erre a lányra, nem sok ilyen csinos lányt találsz. (nem dicsekvésből mondom vagy ilyesmi, csak érzékeltetésképp:))

pedig nekem is egyedi a stílusom, bár nem úgy, mint a tied. de aznap direkt nem a halálfejes pólómat húztam fel, hanem egy sima feketét, meg a szokásos rövidnacit bakanccsal. saját magam is maradtam meg be is mutatkoztam. szóval szerintem normális ember megtalálja az átmenetet. meg ha amúgy is olyan nagyon értelmes vagy a talán kicsit ribancos cuccok mellett (amit egyébként elhiszek, ismerek ilyet, bár amellett, hogy értelmes, elég magasan van a nózija), szóval akkor azt a szülők is észre fogják venni:)

sok szerencsét! :)

Mivel első benyomást csak egyszer lehet tenni, a helyedben előkotornék egy farmert és egy meleg pulcsit. Így a külsőd nem vonja el a figyelmet a személyiségedről. Első alkalommal kialakul egy benyomást rólad, ami ha pozitív, könnyebben viselik később a merészebb ruhákat is.

Viszont, ha az első két másodpercben elkönyvelnek nekik nem tetszőnek, onnan nagyon nehezen tudod visszaverekedni magad a szimpatikus skatulyába.

Amikor először találkoztam a férjem szüleivel, nyár volt. Előkotortam egy semleges halásznadrágot és a meleghez képest normálisabb, spagettipántos felsőt, nem túl mély kivágással (bár alig van mellem, a köldökig dekoltált se annyira feltűnő rajtam). Pár órát ott voltunk, láttam, hogy jó benyomást tettem. Másodszorra rövidebb nadrágban mentem, aztán harmadszorra, amikor már stabil volt a "vélemény", felvettem a nagyon rövid nadrágot, tűsarkút, haspólót. Egy szót se szóltak és rosszallást se láttam rajtuk, pedig elsőre kiakadtak volna.