Maradjak apumnal, vagy menjek haza?

Vegyes hazassagbol szulettem anyum magyar, apum finn. Nem voltak hazasok, es en anyummal maradtam mikor megszulettem, aki visszajott Magyarorszagra. En "csak" magyarul tudok, finnul nem. Apummal az evek alatt nagyon keveset talalkoztam, mert nem volt jo a szulok kapcsolata. Az elmult 1-2 evben viszont nagyon sokszor keresett. Eljott a palyavalasztas ideje, ugy volt egy osztrak orvosi egyetemre megyek, majd onnan tovabb megyek talan Nemetorszagba, ha vegeztem, esetleg mashova ez meg homalyos. Nem azert akartam kulfoldre egyetemre menni, mert derogalna a magyar orvosi, vagy mert nem lenne nekem eleg jo, pusztan csak szeretem a nemet nyelvet, kicsi korom ota tanulom, mindig vonzott kulfold, es kint is szeretnek letelepedni, ezert dontottem emelett. Viszont jott apum es egyre jobban "megkedveltuk egymast". Bar mar hivatalosan felnott vagyok, jo erzes volt, hogy most eloszor ugy erzem van aki vigyaz ram, van akire felnezhetek. Valamint anyagilag is jobban jovunk most ki, hogy egyre tobbet segit, ez segitseg anyumnak, ami anyumnak epp, hogy megoldhato volt, apumnak meg se kottyan. Kikoltoztem, nincsenek anyagi gondok,nincs semmi. 1 problemat kiveve: Iszonyuan hulyen erzem magam...Nem akarom, hogy nyafogos kis hulyenek nezzetek mert sose gondoltam volna, hogy igy fogok erezni...Nem beszelem a nyelvet most 1 vagy 2 evig naponta fogok jarni tanfolyamra, apummal lakom...O ezt nem hanytorgatja fel, de olyan rossz erzes, hogy hiaba segitek itthon, hiaba jarok nyelvkurzusra, egy nullanak erzem magam. Es 1-2 evig meg ugy is fogom, amig meg nem lesz a kello nyelvismeretem az orvosihoz. Itt takaritani se tud az ember nyelvtudas nelkul, nem mintha jo otlet lenne a munka, mert a cel az, hogy hamar felvegyenek az egyetemre, de most csak ugy erzem telnek a napok, es meg semmi sem tortent, mire en elkezdem az egykori osztalytarsaim mar reg vegeznek bsc-n. Itt sokkal nehezebb bejutni barmilyen szakra orvosira meg foleg, a rangsorokban is boven megelozi az osszes magyar orvosit, meg sem ettol felek, hanem e nyelvtol. 2 honapja vagyok itt es meg mindig olyan idegen. Nincsenek barataim se, semmit se tudok egyedul intezni, mert egy pici faluban lakunk, itt meg alig tudnak angolul, csak nagyobb varosokban. Apummal angolul beszelgetek, nagyszuleimhez gyakran megyunk, vagy ok jonnek, nem ertem oket, es mivel a nap nagyreszeben sotet van, mindez egyutt total kiakaszt es csak nezek ki a fejembol miutan hazajottem a tanfolyamrol, ahol szinte csak oroszok vannak, ok meg nem igazan kedvelnek, meg nem ertik mit keresek itt, ha finn is vagyok, mellesleg mind legalabb 10evvel idosebb tolem. Tobbseguk terhes no, akiknek finn ferjuk van, nincs kozos temank, mellesleg angolul se tudnak, igy nem is lehetne. Viszont most anyumnak is rosszabb,mint 1 eve, most nem tudnek Ausztriaba menni, maradnom kellene Magyarorszagon, ki tudja milyen roghozkotest hoznak be, raadasul a felveteli targyak kicsit sem hasonlitanak az ausztriaival. Na meg ki tudja lehet ott se ereznem magam jol, mert egyedul lennek. Sajnos nekem mindenkepp kell egy tamasz, mert eleg konnyen esem "letargikus" allapotba, de ha kiegyensulyozott vagyok, egesznap kepes vagyok tanulni,nem vagyok lusta. Lenyeg, ami lenyeg, ti mit tennetek? Nem tudom ertheto voltam e, kicsit lelkileg sok...Meg furcsa, hogy nem szeretem a finn nyelvet, nem is utalom,csak semleges, minden olyan unalmas itt,szeretem a termeszetet, csak mivel en eleve az isten hata mogott eltem fel, valahogy nem akkora "ajandek" nekem, mint egy panellakonak. Masfelol meg elismertebb az orvosi, mint egy magyar vagy egy osztrak, vagy egy nemet, a finn tanitasi rendszer is a legjobb. Neha csak bogok, de csak magamban, maskor meg azt mondom minden kezdet nehez, 1-2ev es jobb lesz. De addig?