Mi volt eddig a legrosszabb, amit a szüleid a fejedhez vágtak?

Kb. 10 éves voltam amikor a kedves édesanyám lefekvés előtt közölte velem, hogy ha az éjszaka valamiért meghalnék, cseppet sem sajnálna.

12 éves koromban apám elmesélte, hogy amikor kiderült, hogy anyám terhes velem, rángatni és ütögetni kezdte, és ordítozott, hogy takarodjon elvetetni, de már késő volt.

Egyikőjük sem volt alkohol/drogok hatása alatt. Csak úgy alapból ez jött.

Kellemes érzés ilyen emlékekkel élni. :) 18/L

Volt már néhány. Hülye kis qrva, keress másik családot, ezt kb 12-13 évesen kaptam, eléggé megmaradt. A legrosszabb mégis az volt, amikor azzal fenyegetőzött, hogy felköti magát, mert nem szeretjük. Hát igen, ittasan. Akkor komolyan féltem, amikor a konyhában túl közel volt hozzá a kés...

Olyat is mondott már, hogy nem vagyok normális, pszichológiai eset vagyok. Mondjuk ebben talán igaza van. :D

Ehhez képest szeretnek engem a szüleim, azt hiszem.

De ne aggódj, kérdező, a szülőket nem az ember válogatja meg. Szerintem nem feltétlenül az az egészséges és természetes, ha jó a kapcsolat a szülő és a gyerek között. Ez csak egy szimbiózis...

Nekem az hihetetlenül szarul esik mikor azt mondják, hogy úgy sem lesz belőlem senki, meg felhoztam hogy a jövőben szívesen kimennék Angliába és erre ők:

Minek mész, úgyse tudod magad majd eltartani??!

Meg mondok egy szakmát, aminek szívesen tanulnék ők meg:

Persze ahhoz tanulni is kéne, meg több ész kéne hozzá...

Áhhh...de bezzeg a testvérem nagyon okos, mehetne ügyvédnek is..

"Világra való vagy, csak nem erre"

Apám amikor többször rá lett szólva ő mindig mondta, hogy ezzel nem azt akarta/akarja mondani, hogy meg kéne halnom, vagy jó lenne, ha nem élnék. De a kérdésre, hogy "jó, akkor ezt hogy kell érteni?" érteni ő se tudta megmagyarázni.

18-ashoz hasonlóan én apám is marha nagyra van az iskoláival, minden élő rokonát lenézi, anyám mert rokkant é csak otthon van, ettől már agyilag zokni, anyósa (mamám) mert háztartásbeli volt, mert öregapám nem engedte dolgozni, ettől már tanulatlan debil. pedig mamám irodavezető volt, soha nem volt hülye.

ebből kifolyóan, ha szarok voltak a jegyeim, akkor jött a "belőled csak fejőnő lehet majd" felkiáltás. na meg persze a millió hiszti és sértődés a részéről kb mindig, ha nem mellete álltunk ki, vagy nem az ő se*ge volt nyalva. rettenetesen sokat bántott bennünket tesómmal, ő nem is lett egészen normális lelkületű ember. néha elgondolkodok, hogy nekem gyerekem lesz, hogyan fogom felnevelni, hiszen nem volt előttem normális családkép és nevelési modell, csak a jó nagy tockosok meg verések, de szigorúan ott, ahol nem látszik majd holnap.