Miért akadnak ki a szülők azon, ha a tini gyerekük nem segít nekik, ha nem kérik meg rá?

"Tudod, ha nem mondod meg, hogy mosogasson el, akkor miért csinálná meg, ha az általában nem az ő feladata? "

Talán ki van írva egy táblára nálatok, hogy a mosogatás nem a te feladatod?:D

Nem, de ki van írva, hogy mi az enyém. És akkor a mosogatás másé. Ne legyél már ilyen nehéz felfogású kérlek. :)

18/L

Számomra a legnagyobb probléma az volt, hogy nekem a szülőm, akivel éltem, elvárta, hogy azonnal csináljak meg mindent, abban a pillanatban ahogy szólt. Mindegy, hogy éppen tanultam, olvastam, nekem a mondat közepén fel kellett állnom megcsinálni, ha kijelentette. (Látom, hogy ragadjátok a billentyűzetet, de nyugi van, nem kell...) Nekem volt egy napi rutinom, és igen, ebbe beletartozott a takarítás is, csak ugye mindent a maga idejében. Először pihentem, elvégeztem a sulis dolgaimat, majd hat-hét óra körül álltam volna neki takarítani (a saját szobám mindig rendben volt), hacsak nem vicsorogva ordít apám, hogy "MOSOGASSÁEEEEEEEL" és nem jutottam dűlőre emiatt a saját tempómban és rutinomban a teendőimmel. Felsöpörtem, felmostam, konyhát, fürdőszobát, sütőt tisztítottam, mostam, teregettem, de ezt mindig a saját napi rutinomban, amit a család furcsa módon az évek alatt nem vett észre. Nekik nem kellett volna veszekedni, sem szólni, vagy kérni a dolgokra, csak ha maguktól megcsinálódtak a dolgok, nem vették észre. A saját háztartásomban senki nem ordít, senki nem veszekszik a másikkal, érdekes módon a dolgoknak rendje van.

Konklúzió: A gyereknek kicsi kora óta bele kell építeni a napi feladatai közé a takarítást, rendrakást, és hagyni kell, hogy azt ő megcsinálja a napi rutinja szerint. Mindig lesznek olyanok, hogy aznap nem jutott rá idő, oda se neki, majd másnap kész lesz. Ha veszekszünk vele, akkor viszont biztos, hogy megutáltatjuk vele magunkat és a házimunkát is.

"A gyerek nem rabszolga."

Mert a szülő igen? A család egy közösség, ahol mindenkinek tenni kellene ezért hogy jól menjenek a dolgok. nem kicseszni a másikkal, és elvárni hogy egyetlen ember tartson rendet mondjuk öt után.... Az nem rabszolgaság hogy segít rendet tartani egy gyerek otthon.

29-re:

Hát én kifejezetten nem szeretném (azért a feltételes mód, mert még kicsi a gyerekem), ha úgy nekiállna mosogatni, mosni stb., hogy nem beszéltünk róla előtte.

Hétköznap pl. én este eszem meleg ételt (5-7 óra körül). Lehet előtte is mosogatni, de utána biztos lesz 1-2 tányér, néhány evőeszköz, sőt, sokszor akkor ürül ki a leveses meg a főzelékes edény is. Nem érdemes kora délután nekiállni, hogy estére megint ott álljanak a mosogatnivalók.

A mosásra még háklisabb vagyok. Eleve én tudom (meg a feleségem), mit hány fokon, milyen erős centrifugálással, mivel együtt és mivel nem együtt mosnék, mit áztatnék be előtte és mit nem. Még az hiányozna, hogy a gyerekem merő jó szándékból együtt mossa a piros színt engedő konyharuhát a többivel! Vagy erős centrifugálással mosson ki egy kényesebb ruhát! De annak sincs sok értelme, hogy a fehér ingeket áztatás nélkül mossa ki, aztán ott maradnak a nyakán és a karja végén a kosz-csíkok. Sokszor feleségemmel is megvitatjuk, hogy mit mivel együtt, milyen programon mossunk, nehogy tönkre tegyünk mondjuk egy szép terítőt vagy egy pulóvert. És itt nem egyikünk megmondja a tutit a másiknak, hanem próbáljuk együtt megkeresni a legjobb megoldást.

Egyébként nem csak szülő-gyerek, hanem férj-feleség között is lehet vitatkozni, miért kell szólnod a másiknak. És nemcsak házimunkán, hanem, hogy pl. a férj miért nem találja ki a felesége gondolatait, vágyait. Pedig azért van a nők szája is, hogy közöljék, mit akarnak. Úgyis szeretnek mindig beszélni, akkor már közöljenek is valamit, végtére is szóból ért az ember!

Szóval a tiniknek csak annyit mondanék, ne húzzák ezen föl magukat. Ahol normális a kommunikáció egy családban, ott nem várják el, hogy a gyerek kitalálja a szülei gondolatát. Ahol meg nem normális, ott meg ha megfeszültök, akkor is lesz valami, amin balhézni fognak a szüleitek.

Ott akadnak ki ezen szerintem, ahol nem vezetik rá időben a gyereket a takarításra, és nem készítenek egy normális feladatfelosztást. Hogy már kicsi korától szokja a gyerek, hogy... mittudomén, ovis korban már maga után elpakol, szétválogatja szín szerint a szennyest, 6-7 éves korától megtanul alap konyhai dolgokat (készíteni egy szendvicset magának és másoknak is, teríteni, betenni a dolgokat a mosogatóba), porszívózni, beindítani a mosógépet, mosogatógépet. Aztán egyre többet, és amikor már vannak olyan dolgok, amiket már tud, akkor szépen leülni... mondjuk 10-11 éves kor között, és szépen felosztani a feladatokat időkorlátokat is adva.

Mert úgy hogy a fenében várjuk el, hogy a gyerek "magától meglássa", ha addig nem szoktattuk rá a rendszerre? Ha addig nem engedtünk neki semmit sem csinálni? Ha nem mutatják meg neki, hogyan kell? Ha a töke tele van azzal (jogosan), hogy a szülei nem tudnak előre megtervezni semmit, és szombat reggel 8kor, amikor még szundizik, vagy amikor épp kezdődne a sorozata, vagy bármi egyéb lehetetlen időpontban, bekurjantanak, hogy na, 5 perc múlva nyald fel az egész lakást? Hát megmondom őszintén, én anno nem örültem ennek. Normális ember meg szokta tervezni a napját, és baromi bosszantó, ha mondjuk egy takarítást betervezel du. 3ra, aztán délelőtt 11kor a szülei ott verik a tamtamot, hogy azonnal kell... és ilyenkor jön az is, hogy "nem csinál semmit". De, csinálNA, csak mondjuk máskor... ha már előre nincs lefektetve, nem előtte két perccel. Ha le van fektetve, meg van mutatva, akkor a gyerek is könnyebben észreveszi, mit kell csinálni.

De amúgy jobb helyen egy felnőtt párkapcsolatban sem az megy, hogy ahogy esik, úgy puffanik, hanem megbeszélik, hogy ki mit csinál és mikor.

Hogy van az, hogy egy tini már olykor kiröhögi a szüleit, mert ő aztán már mindent jobban tud. Akkora önérzettel nyilatkoztat ki dolgokat, mintha a zsebében lapulna a Bölcsek köve.

Ha meg felvetődik a kérdés, hogy 'édes kicsi bogárkám, nem veszed észre, hogy tanyát vertél a koszfészek közepén, nem gondolod hogy a tunyulást felfüggeszthetnéd, és 10 percet rászánhatnál egy porszívózásra' - ekkor hopp, átmegy a tini debil ovisba és csodálkozva kéri ki magának, hogy ő aztán honnan tudja, mikor kell porszívózni, mosogatni.

De az a fene nagy önérzet továbbra is megmarad benne. :D