Miért akadnak ki a szülők azon, ha a tini gyerekük nem segít nekik, ha nem kérik meg rá?

A legtöbb esetben a tini gyerek mondjuk az elmúlt 5-10 évben minden áldott nap hallotta, hogy pakolja el a mosogatóba a szennyes edényeket maga után, hogy pakoljon össze a szobájában, vagy hogy porszívózzon fel szombat délelőtt.

És ha több száz alkalom után sem sikerült megtanulnia, hogy mit és mikor kell csinálnia, az elég elkeserítő.

Nem, nem azért csinálja ezt a szülő, hogy veszekszik érte, mert akkora élvezet. Hanem mert aznap is már valószínűleg ötször elmondta, és az elmúlt évek alatt több ezerszer. És nem és nem és nem lehet megtanulni a legalapvetőbb dolgokat.

Másrészt, a tini gyereknél az ember már kezdi sejteni, hogy milyen felnőtt lesz. És ugye a felnőttek egy idő után igyekeznek saját lakásba költözni. És a kétségbeesett anyuka látja, hogy miután otthon végzett, mehet majd a gyerekéhez is pakolni, aki még mindig nem találja a mosogatót, még mindig nem tartja természetesnek, hogy rendszeres időközönként kivigye a szemetet, vagy hogy a ruhákat összehajtogatva kéne eltenni a szekrénybe.

És lehet utálkozni, de nem egy fiatal nőnél és férifnél látom, hogy a ruhák a fotelben/kanapén vannak, miután leszedi a szárítóról, és onnan öltözik a család. Hogy nap végére kifolyik a mosogatóból a sok koszos edény, mert talán egyszer egy nap nekikezd.

Vagy hogy állandó probléma, hogy több a fél pár zokni, mint aminek párja van.

És akkor ezek még átlagos otthonok, ahol nem ragad a zoknim a padlóhoz, mert ilyet is láttam.

Ez pedig mind-mind azért van, mert nem tanulták meg időben, hogy hogyan is kéne rendet tartani. Ilyenkor van az, hogy a lányok sírnak, hogy mennyire nehéz, milyen sokáig tart, és később családanyaként belefulladnak a tennivalókba, amíg otthon vannak egy babával. Ilyenkor majd nagyon jó lesz a vén marha anyátok, aki rohan hozzátok farok felvágva, hogy mosogasson, kivasaljon, csináljon valami ehetőt, mert ti nem bírjátok a kisbaba mellett...

32/n

Azon meg külön elgondolkodok, hogy itt milyen sokan szoktak arra hivatkozni, hogy lassan 18 leszel/elmúltál 18, neked senki se mondhatja meg, hogy mit csinálj.

De most akkor felnőtt, és önálló?

Vagy még gyerek, és kérni kell, hogy házimunkát végezzen?

És ha az ember megkéri, akkor jön a hiszti, hogy ő elmúlt 18, azt csinál, amit akar.

"A gyerek nem rabszolga."

A szülő nem cseléd. Egy normàlis családban mindenkinek van feladata és összetartó egység. Egy gyereknek nemcsak jogai, hanem kötelességei is. Szánalmas, ha egy gimis nem képes pl. elmosogatni, rendet rakni maga után.

#13

Jó hát ha órákig üvölt anyád, akkor ott a takarítással van a legkisebb probléma.

Röviden: mert a házimunka KÖZÖS feladat, amiből a közösség minden tagjának ki kell venni a részét. NEM segítség, amire meg kell kérni tini önagyságát.

Ez igaz bármilyen lakóközösségre, nemcsak a családra - ha kollégiumba vagy albérletbe kerülsz, ott se fog senki kérvényt benyújtani, hogy ugyan, takarítsd már el a sz...rodat magad után, ha pedig nem mosod ki a göncödet, akkor büdösen, koszosan fogsz mászkálni. Ennyire egyszerű.

mert a gyerek már érti hogy ha koszos a padló fel kel mosni csak lusta

és nem akar felnöni inkább napi több órányi orditozás

ha meg kapnak ezért egy pofont depiznek hogy milyen szar az életük

pedig értik hogy ha önálloan csinálnának valamit menyivel könyebb lenne mindenkinek

a mai kölykök a saját lustaságuk miatt érzik szarul magukat