Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Mit tegyek, nem bírom tovább?

Mit tegyek, nem bírom tovább?

Figyelt kérdés

A tegnapi eset az anyámmal teljesen kikészített lelkileg és szellemileg egyaránt, nincs kivel megvitatnom, teljesen egyedül vagyok..nem szeretnék olyat tenni, amit később megbánhatok..de ebben tényleg belebetegszik az ember..


Tudni kell, hogy egésznap én takarítok és bérlet valamint barátok híjján nem járkálhatok el sehová, finoman szólva nem igazán önállósulhatok, ha próbálok, akkor nagyon megszídnak.Úgy mosogatok, hogy ekcémás a szertől a kézfejem, de nem baj, segítek szívesen, mindig elmondja, hogy és akkor mi van, őt 20 évesen összeverte és kirakta a lakásból az anyja...de kaptam már olyat is, hogy nem vagyok a lánya. Olyan mocskot hagynak maguk után hétköznap, hogy szinte nincs időm magammal, a nyelvtanulással foglalkozni, nincs időm a jövőmet kiépíteni.. Szeptemberben kezdődik az egyetem, de olyan nyomás alatt vagyok, mert ami érdekel, azzal nem lehet percek alatt meggazdagodni és rendbe tenni az életünket, de sajnos nem vagyok matek-zseni..szóval a nagy kapkodásba végül olyat jelöltem, ami egyáltalán nem érdekel és nem is jövedelmező..az életem katasztrófa.

Mindig magyarázkodnom kell, szinte mások szerint kell élnem, nem bírom már..és én vagyok a mocsok..ilyeneket mond, hogy megakarom ölni, meg azzal zsarol, hogy majd megbánom, mikor már nem lesz..ezt hallgatom 15 éves korom óta. Azért is magyarázkodnom kell, hogy felpórszívóztam-e, 14-szer elmondom, hogy igen, erre megkapom, hogy ne hazudjak már..mintha szórakozna velem. A végén annyira belefáradok ebbe a beteg vitába, hogy már azt sem tudom, hogy valóban meg tettem-e vagy sem. Mikor megvédem az igazam, odáig fajul nála, hogy azt mondogatja, hogy nem tehetem őt tönkre, nem hagyja, hogy megöljem..igen.



Tegnap:

Elment magának ruhát vásárolni és vett egy ilyen furcsa tündérfigurát. Hát szerintem ez elég nagy pazarlás volt, legalábbis az utóbbi, igaz, hogy nincs cipőm és tulajdonképpen semmim sem az iskola megkezdése előtt, de megértem őt valahol, mindig azt mondogatja, hogy nem hagyjuk, hogy magával foglalkozzon...( mindig az van, amit ő akar vagy amit a mostohám..valami iszonyat, milyen szeszélyes, kötekedő emberré vált, ijesztő). Nem mertem megmondani, hogy minek vett bábut (több ezer Ft),mert gondoltam, jó szándékból tette. Erre ilyet szólt, hogy a tündér azt is megbocsájtja, ha nem szeretem, meg hogy beszélgessek vele.

Este elmentünk a cukrászdába, én még nézelődtem, mikor az eladó kérdezte, hogy mit veszünk. Helyettem kért valamit, mikor mégcsak elsem döntöttem. Erre elkezdi mondogatni, hogy milyen fagyit..50-szer mondtam neki, hogy nem kérek, köszönöm. (A süti kb, 800 Ft volt, fagyival együtt, sok lett volna...eredetileg egy gombócot szerettem volna csak.)

Leültünk. Erre megint, hogy milyen fagyit kérek, már nem bírtam tovább..eréjesebben mondtam, hogy értse már meg, hogy nem kérek semmit. Erre feltünt az arcán az az ijesztő állapot, magaelé meredt és furcsán mosolygott, nem nyúlt a sajátjához. Nagyon féltem. Elkezdte mondogatni, hogy megint rosszul csinálta, féle annyit mertem mondani, hogy nem, csak erőszakos velem és helyettem döntött. Utána, mintha elmentek volna otthonról neki...minden szépet mondott rám, visszaveszi bábut is, és figyelte, hogyan eszek. Majd elakarta húzni a tányért előlem. Közben szúrkálódott, szó szerint szemétkedett. A sajátját bedobta egy kertbe. Durváskodott velem és az a legrémisztőbb, hogy elhiszi azt, amit a fejében kitalál velem kapcsolatban, tehát most megint ő az áldozat, én bántottam szerinte és nem hallgatja meg a másikat, ha beszélek, elfordítja a fejét, nem érdekli. Elvett tőlem pénzt és mondta, hogy elmegy megint vásárolni magának,csak magával fog foglalkozni ( mintha nem ezt tette volna eddig is..), nem érdemlem meg őt. Otthon kitört a zokogás belőlem, ki tudja, i van a fejében, a mostohám pedig kész bármire, hogy engem szidhasson. Teljesen egyedül vagyok, nem tudom, mitt vétettem már megint, nincs jövőm, nincs életem. Most is csettintgetett nekem, hogy mit adjak oda neki, már el is ment. Tudja, hogy nem mozdulhatok ki a lakásból, csak ha vele megyek, nagyon szeretnék kimenni innen, gyűlölök a mostohámmal itthon lenni. Mintha ő lenne a 20 éves..nincs senkim, csak az anyukám, mindig lelkiismeretfurdalásom volt, mert elmertem menni régen a barátaimmal, ezt nevelte belém. Tönkretesz, én vagyok főszemét itthon, senki szól hozzám..nem szeretnék élni tovább. Nem hallgat meg, megint magyarázkodnom kell...nem bírom már...utálok itthon ülni..


L/21



2016. júl. 16. 09:29
1 2
 1/12 anonim ***** válasza:
88%

Nalunk is kb ilyen anyám viselkedése. Nem normális, de nem tudok mit tenni. Ha bárkinek panaszkodok, végül én vagyok a szemét, mert mindenki természetesnek veszi, hogy az anyám szeret engem. Pedig nem...


Én szeptembertől egyetemre megyek, talán a koleszban lesz egy kis nyugalmam. :)


Te hova mész? Kollégista leszel? Egyébként milyen szakot jelöltél be?


19/L

2016. júl. 16. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/12 anonim ***** válasza:
84%

Hát nagyon durva!

Próbálj meg kollégiumba menni, vagy ha nincs erre lehetőség, menj el egyetem mellett dolgozni és bérelj albérletet közösen a sulis társaiddal!

Így nem lehet élni, mint egy rab, ráadásul még lelkileg is terrorizál!

Ne hagyd, hogy bűntudatot okozzon, amiért elmész! Ez az élet rendje!

2016. júl. 16. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/12 anonim ***** válasza:
100%

". mindig elmondja, hogy és akkor mi van, őt 20 évesen összeverte és kirakta a lakásból az anyja."


Nos itt a probléma,mivel ezt úgy mondogatják neked mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Anyukád ilyen nevelést kapott a szüleitől,es azt hiszi neki így természetes "gyereknevelés" tudom 21 éves vagy,de tudod amíg a szülőknel lakik az ember és nem tudja eltartani magát addig gyerek maradsz, még 30 évesen is.

Nincs önálló döntésed.

Őszinte beszélgetés sem fog itt segíteni szerintem, mert tárgykent tajdonkent kezel téged, és ha ezt megpróbálnad megbeszélni vele még te lennél a buta és igazságtalan.

21 éves vagy ,próbálj valami munkát szerezni az egyetem alatt és önálló lenni. Vagy elköltözni bár ez nehezebb tudom, de anyukadat így lehetetlen együtt élni.

Éhez neked el kell hagynod a szülői házat hogy önálló legyel és ne azt csináld amit más diktál.

Anyukadat valahol sajnálom mert rossz gyerekkora lehetett,nem volt aki pl mutason neki. Neki ez így természetes és jó ahogy van.

2016. júl. 16. 09:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/12 anonim ***** válasza:
100%
Hát ez nagyon durva.Már ne haragudj de anyukád nem normális.Egy normális ember nem csinál ilyeneket.Ezt csak úgy tudod megoldani hogy elköltözöl és keresel valami munkát.Az anyáddal meg ne foglalkozz,ne hadjd hogy terrorizáljon és úgy kezeljen mint egy rabszolgát.
2016. júl. 16. 10:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/12 anonim ***** válasza:
100%

pedig az egyetlen lehetőséged, ha keresel valamilyen munkát, vagy többet és suli mellett összegyűjtesz annyi pénzt, amivel le tudsz lépni, addig pedig lehetőleg költözz kollégiumba

anyád nem normális, de szép lassan rád is átragasztja ezt az agybajt

ez simán nevezhető családon belüli erőszaknak, csak ez non-verbális síkon történik, már most saját magadat hibáztatod a semmiért

2016. júl. 16. 10:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/12 anonim ***** válasza:
100%
Első válaszoló vagyok: 15-20 ezer közt már van kolesz. Nekem sem fizetnek ki semmit, de délutánonként iskolaidőben is szoktam dolgozni (persze csak 4 órákat). Ezzel havi 50 ezret össze lehet szedni, még szeptembertől talán még hozzájön kb havi 20 ezer ösztöndíj, havi 70-ből meg meg lehet élni. Vagyis nem lehet, hanem muszáj...
2016. júl. 16. 11:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/12 anonim ***** válasza:
100%
Őszinte leszek, ezek alapján anyád szószerint orvosi esetnek hangzik, szerintem keress munkát és albérletet (jön az iskolaév, sok egyetemista keres lakótársat, megosztva nem vészes a lakbér) de a helyedben rohadt gyorsan rongyolnék otthonról, így olvasva is már félek anyádtól.
2016. júl. 16. 11:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/12 anonim ***** válasza:
80%

Az én anyám is ilyen. 18évesen elmentem egy jó messzire levő fősulira, egyszer egy hónapban látogattam haza, úgy tűnt, két napot kibirunk egymással. Addig normálisan tudott viselkedni. Azt hittem, rendben vagyunk, mikor diplomáztam, ajánlottak egy jó állást a városunkban, elfogadtam, hazaköltöztem, mert az albérlet ritka volt mint a fehér holló. 22voltam, azt hittem, megértették, hogy felnőttem, hogy négy éve a saját életemet élem, dolgoztam iskola mellett is végig. Hát nem. Kezdődött az egész előről. Aztán összecsomagoltam, és elköltöztem. Persze rimánkodott, hogy maradjak, mert nekünk milyen jó a kapcsolatunk, meg mi lesz velem nélküle... aha. Azóta született 4 kislányom. 2-3 hetente átmentünk hozzájuk egy órára, ennyi bőven elég volt belőle nekem, de azt vettem észre, hogy a gyermekeimmel kezdi ugyanazt, amit velem művelt anno. Az 5éves lányom nem volt komplett a nagyanyja mellett, ekkor döntöttem, hogy megszakítunk minden kapcsolatot velük. Máshogyan nem tudtam szabadulni tőle.

Próbálj meg a lábadra állni, és menni ahogy csak tudsz - külön életet kezdeni és boldognak lenni. És ne foglalkozz siránkozásokkal, meg ígérgetésekkel, mert visszarántanak téged is. Éld az életed, nem kell hogy te is idegbeteg legyél már ilyen fiatalon.

2016. júl. 16. 12:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/12 anonim ***** válasza:
0%

21 évesen hogy lehet valaki ilyen életképtelen kis nyomorék

keres munkát te szerencsétlen akor lesz hova kimozdulni meg lesz bérleted

nem, csoda ha anyád bedilizik meleted

retzardált vagy

2016. júl. 16. 23:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/12 anonim ***** válasza:
Ilyen lelki deformációt okoz,ha valakit bántanak gyerekkorában.A példa a kérdező anyja.Kérdező!Főleg a nagyszüleidnek köszönd,hogy ilyen beteg az anyád.Amúgy pont egyidősek vagyunk,az én apám is elmebeteg,tönkre is tette az egészségem több ponton is,anyám meghalt kiskoromban,szóval megértelek hidd el.Nekem sincsenek már barátaim és életem az egészségi állapotom miatt,de ezt a szüleim és a rossz gyerekkorom,kamaszkorom okozta.Ez van sajnos.Mi pechesnek születtünk a fenébe is.
2016. júl. 17. 19:08
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!