Egyszerűen már nem bírom tovább. Mit tegyek?

Sziasztok.

Ez eléggé hosszú történet de igyekszem röviden leírni. Kezdeném ott, hogy anyáék szó szerint éjjel-nappal veszekednek és rajtam vezetik le a feszültséget, de ez már évek óta így megy. Ha meg merek szólalni, hogy jó lenne ha végre normálisan tudnának egymással beszélni veszekedés nélkül, akkor én vagyok a rossz. Egyébként anya elvált apától amikor 6 éves voltam. Apa részéről szlovák vagyok és amint elváltak, visszaköltözött Szlovákiába, anyával éltem egészen 12 éves koromig, amikor összejött a mostani férjével, akivel mint már említettem, folyton csak veszekedni tudnak. Az időm nagy részét inkább barátnőméknél töltöm, mert képtelenség, hogy ezen tudjak változtatni. Bátyám már nem velünk él, de vele tartom a kapcsolatot, sokat beszélünk, és mondta, hogy ne foglalkozzak velük, ha veszekednek, megpróbálni leállítani őket felesleges, ő is próbálta, de rájött, hogy nem tudja őket befolyásolni. Amikor még velünk élt, csak ő tartotta bennem a lelket, mindig mondta, hogy ha anyáék veszekednek, akkor nyugodtan bejöhetek az ő szobájába és beszélgetünk. Ha pedig éppen nem volt otthon, akkor inkább zenét hallgattam, minthogy 2 ilyen embert hallgassak.

Anyával sosem volt jó a kapcsolatom, és apa mondta, hogy ha betöltöm a tizennyolcat, odaköltözhetek Szlovákiába, segítene albérletet és munkát találni. (Szlovákul is anyanyelvi szinten beszélek) Nos, anya ezt nem engedi, sőt konkrétan megfenyegetett, hogy ha elmegyek, olyat tesz, amit még soha stb.

Suliban is vannak gondjaim. Van 3 osztálytársam, akik nem szállnak le rólam. Minden nap szekálnak valamivel, tavaly volt, amikor meg is vertek, és ez többször is megismétlődött de senkit sem érdekelt. Az összes tanár szintén ignorálja, akárhányszor szóltam nekik erről. Szóval gyakorlatilag csak barátnőmre számíthatok.

Nem élünk túl jó anyagi körülmények között és az egyikőjük, emiatt kezdett el inzultálni.

Annyira reménytelennek tűnik körülöttem minden és már nem tudom mit tegyek.

16/f