Mihez kezdjek? Apám ki akar rakni a házból!
A történet az, hogy 2 hónapja nincsen munkám. 20 éves vagyok, csak érettségim van, magyarul nem értek semmihez. Rengeteg helyre adtam be önéletrajzot, de kisvárosban élünk, ráadásul Szabolcs megyében, és korlátozottak a munkalehetőségek egy magamfajtának. A "közeli" (40 km) megyeszékhelyre is küldtem be önéletrajzot, illetve egy szintén hasonló távra levő nagyobb városba is, azzal a feltétellel, hogy csak akkor tudom elvállalni ott a munkát, ha a cég állja a bejárási költséget. Sajnos folyton elutasítanak mindenhonnan, ha nem épp a végzettségemmel van bajuk, akkor a tapasztalatom hiányával. Apám tegnap kijelentette, hogy nem fog eltartani, a májusi hónapom van elhelyezkedni, ha nem sikerül, mehetek ahova akarok. A párom felajánlotta, hogy költözzek hozzá, de én egyszer már megjártam az ilyet egy exemmel, és nem akarok még egyszer abban a cipőben járni, mint akkor, amikor is a fejemhez vágta, hogy ő tart el engem. Így azt mondtam a jelenlegi páromnak, hogy nem megyek a nyakára, ne tartson engem el, főleg hogy az édesanyja is ott él és nem biztos, hogy túlságosan örülne nekem ott, ráadásul még a közösbe sincsen miből beadnom. A párom és apám nincsenek jóban, nem szívesen jár ide a párom, így ha találnék egy viszonylag normálisnak mondható munkát (kb. 100 ezer ft fizetéssel) akkor én elmennék albérletbe. De egyszerűen hiába próbálkozom, semmi, max olyan hely van, ahol dolgoztatnak napi 14-15 órában havi 70-80 ezerért, oda meg épeszű ember teljesen jogos, ha nem kívánkozik menni. És apám ezt nem érti meg, hogy fizikailag sem vagyok alkalmas egy ilyen munkára, plusz hülye sem vagyok. Szeretnék vagyis már csak szerettem volna tanulni is munka mellett.
Külföldre lenne lehetőségem menni, ugyanis ismerős van, de ő is a párjával egy szobában lakik, nekem meg nincsen annyi félretett pénzem (több százezrek), hogy az első fizetésig éljek is valamiből, meg az eddigi legnormálisabb kapcsolatomat sem szeretném tönkretenni azzal, hogy itt hagyom a párom.
Egy szó mint száz, nem tudom, mihez kezdjek. Hiába magyarázom, hogy a munkahely keresése nem csak rajtam múlik, miután jelentkeztem, onnantól kezdve semmit nem tudok csinálni többet, apám nem érti meg. Egy hónapom van, és sehova sem tudok majd menni, plusz pénzem és munkám sincsen.
Mit tehetnék ilyen esetben? Jogilag kirakhat-e a "saját" házából? (fele-fele tulajdonban vannak anyámmal).
Kérdező, te most tulajdonképpen mit vársz tőlünk?
Elolvastam a sztorid, gondoltam adok tanácsot. Aztán a kommenteket is elolvastam. Megannyi megoldást ajánlottak, de neked semmi sem jó.
Mégis mit akarsz? Nulla végzettséggel 200.000-es fizut, közbe legyen a szomszédba a munkahely, és csak napi 4 órát kelljen dolgozni?
Hidd el, nagyon kevesen kezdenek úgy dolgozni, hogy "elfogadható" fizetést kapnak. Nulláról kezdik, onnan lehet felfele haladni.
Én is gyárban kezdtem, 75.000-es fizetéssel 3 műszakban. Utáltam, de tudtam hogy ennél már csak jobb lehet. És jobb is lett.
De aki csak kifogásokat tud gyártani (mert te azt teszed), ne csodálkozzon, ha szarba kerül..
Felnott vagy kirakhatnak
Oszinten en is kiraknalak mert nem is akarsz dolgozni
43 kilo na es ? Anyam ennyivel szult engem
Szedd ossze magad dolgozz sporolj aztan tanulj
Az elet kemeny ez van
Kedves kérdező!
Először úgy gondoltam, majd segítek egy pár tanáccsal, hiszen ugyanebben a helyzetben voltam nemrégen, de sajnos úgy tűnik, hogy neked semmi sem elég jó, mindenre van kifogásod. Fel kéne emelni a fenekedet, és menni, amíg munkát találsz, ennyi a titok!
Én is dolgoztam 70 ezerért, gány meló volt, nem szerettem csinálni, de sokkal több volt, mint a 0. Három hónap múlva találtam másik, jobban fizető állást, ami viszont még az elsőnél is gányabb volt. De csináltam, mert nem akartam, hogy a szüleim, vagy a párom tartson el. NEmrég még közfoglalkoztatott is voltam, kicsivel több, mint 50 ezer forintért jártam be dolgozni, minden nap 4 30kor keltem, és 6-ra estem haza jóesetben. De nem panaszkodtam, közben is kerestem melót, és szerencsére találtam is. Persze én is panaszkodhattam volna, meg lehetett volna mindenki helyettem a rossz, de mentem, csináltam, kerestem. Ennyi a titok.
Szóval nem csak panaszkodni kéne, hanem csinálni.
Nem minősíteni akarlak!
Te a megoldást keresed vagy a problémát.
Írták nem akarásnak nyögés a vége!
Mire vársz? Lottó 5-ös?
Ahhoz, hogy haladj te is kellesz.
Az hogy a családod ilyen-olyan csak egy dolog, változtatni saját magadon és a helyzeteden tudsz a legkönnyebben. De azt el kell kezdeni valahol. A sült galamb ~26 éve elrepült (ha volt egyáltalán).
Kezdj el dolgozni, gyűjts pénzt, tapasztalatot, majd tanulj, képezd magad. Később könnyebb lesz, ha teszel érte!
.
Azt keresd, hogy egy problémát, hogy lehet megoldani, ne azt hogy nem!
Van konnyu jol fizeto munka kulfoldon amihez alap nyelvtudas eleg
De annak ara van ugye....
Konnyu jol fizeto munka vagyis aratas vetes nelkul meg a meseben sincs.
Mindenert kemenyen meg kell dolgozni
Eddig úgy néz ki, hogy megoldódni látszik a probléma. A tanfolyamra be tudnak tenni, és lehet, hogy iskola közben már munkát is tudnak ezzel ajánlani.
Egy baj van velem, ha nincs ami motivál akkor feladnom. És ha nem látom, hogy haladnék 5-ről a hatra add meg Uram már is, akkor nem érdekel tovább. Igen, a leb*szás hasznos velem szemben, de tudom magamról, hogy nem tudok sokáig nehezet végezni. Azokra a helyekre, ahova beadtam, még várok, de már amennyi ideje várok, nem tudom, van-e egyáltalán remény. Tisztában vagyok vele, hogy nem fogok keresni milliókat, de azért én nem hiszem el, hogy nincs 90-100 ezres meló, amit el is tudok végezni normálisan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!